Irány Andalúzia

06/02/2024

A kikötőtől a San Anton hegyig

El akartam vinni a vendégeskedő barátunkat egy tengertől hegycsúcsig tartó túrára, olyat Magyarország környékén nehéz találni (Horvátországot és Szlovéniát kivéve persze), így levonatoztunk Malagába (a vonat villámgyors - 25 perc -, kényelmes de kissé drága, 14 eur egyirányba és 11.5 a retúrjegy irányonként). Előző este észrevettem, hogy a dán tengerészeti iskolavitorlás mellett ráadásként egy spanyol rakétás fregatt is a kikötőben tartózkodik, így gyorsan megideologizáltam, hogy
a buszra PONT a kikötő mellett a legjobb felszállni és teljesen útba esik, akárhogy nézem!
Érkezéskor meglepődve láttam, hogy nem egy, hanem két fregatt van kikötve a mólóhoz, ráadásul távolabb a külső mólóknál még ketten horgonyoznak. Szívfájdalmamra még a hajókra is fel lehetett volna menni kicsit később, de a túrát nem akartam kockáztatni ilyesmivel, így hosszan mormogtam magam elé, hogy "majd legközelebb". Cserébe kikönyörögtem, hogy gyorsan sétáljunk ki a második pároshoz is, de a karma végül megjutalmazta engedékeny
túratársamat, mert összefutottunk pár kíváncsi delfinnel, akik meglátogatták a kikötőt (sajnos őket fotózni nem sikerült, igyekszem majd összevágni egy rövid videót róluk és kommentben iderakni lejjebb).

A sikeres kikötői túrán felbuzdulva gyorsan felpattantunk a buszra és 10 perc alatt el is értük Pedregalejo strandját, ahonnan elindultunk felfelé. Korábban már írtunk erről a túráról, így nem eresztem hosszú lére a dolgot, most annyi volt csak a változás, hogy a kényelmes autó helyett gyalog sétáltunk fel a hegyre. Féltünk ettől kicsit mennyire lesz hosszú és unalmas az aszfaltos-járdás rész, de mivel gyönyörű kertek és villák között sétál az ember, egyáltalán
nem tűnt kényelmetlennek az extra 3 km a kirándulóútig.
A hegycsúcsok meghódítása után leszaladtunk megint a tengerhez, ahol az ebéd elköltése után visszajutottunk a kikötőbe. Itt közben megnyílt a dán hajó, ezen is körbetébláboltunk, majd észrevettük hogy a hadihajók éppen induláshoz készülődnek, így a következő félórában is akadt programunk (programom), figyelni a révkalauzhajókat illetve a legénység készülődését.

Végül muszáj volt már indulni, de azért a napot spanyolosan, egy napos teraszon elköltött kávéval, kis szuvenírvásárlással és hazafelé a buszon szundikálással zártuk, elég tartalmasra sikerült, azt kell mondjam!

01/02/2024

Jerez de la Frontera - Chiclana de la Frontera - Cádiz - Rota

A hideg és esős januári napok megviselték Virágot (értsd: 14 fok volt és felhős volt az ég), így gyors menekülési hadműveletet folytattunk a hétvégén. Felmerült részemről egy szánkózás 2500m magasan a Sierra Nevadában, de csúnyán ki lettem nevetve és még egyszer elmagyarázták a feladatot. Az előrejelzések szerint az óceánparton sokkal jobb időt vártak (18 fok, napsütés, kb. 0 szél), a Costa de la Luz-t pedig nem lehet elégszer látni, így végül nyugati irányba fordítottuk a kormánylapátot.

Első állomás Jerez de la Frontera volt, gyors belvárosi séta után bodega/tapasozóvadászatra indultunk, hogy még a spanyolok érkezése előtt le tudjunk ülni. A terv - mint mindegyik, ami a spanyolok speciális időértelmezésére alapul - bevált, a bodega gyakorlatilag teljesen üres volt, amikor asztalt választottunk, de mire az italainkat kihozták már csak az ablakon nézelődtek be reménykedő arcok, hátha akad még egy állóhely legalább. Kikértem kétféle sherryt (félédes és édes) kóstolni pár tapával, ekkor még mindenki értetlenkedett, hogy minek ennyi sherry, ők azt nem szeretik. Aztán alig jutott nekem PERSZE a végén. Az étlap finoman szólva se vegánbarát, ide ez a modernitás még nem szivárgott be, még a csirke is csak a gyerekeknek szánt szemdvicsben tartózkodhatott.

Az ebéd után újabb kis séta (és közben sütizés) vissza az autóhoz, mert nyomatékosan tudtomra lett adva, időben kell leérnünk az óceánpartra. Így Chiclana de la Frontera mellett csak integettünk egyelőre és azonnal Poblado de Sancti Petri (Ez Chiclana de la Frontera partmenti "külfaluja" partjaihoz gurultunk. Ott igény szerint ki homokban fekve napozással, ki a strandon sétálással, ki pedig kagylógyűjtéssel töltötte a délutánt (az első szabály, miszerint csak 3 kagylót lehet gyűjteni hazavitelre 2 másodperc alatt ment a kukába), így a nap a víz és a levegő hatására este gyors vacsorázóhely keresés után már nem kellett altatni senkit sem.

Másnap reggel úgy döntöttünk rögtön beautózunk Cádizba (25 perc csak) és a reggelit már ott költjük el. Utána egésznapos séta következett hol a kis utcácskákon (Cádiz a kontinentális Európa egyik legősibb városa és egy szigeten fekszik,így nagy utca nincs eleve benne), hol buja parkokon, hol a város strandjain (ha James Bondnak megfelelt, nekem is jó lesz!).

Délután hazainduláskor még a kedvemért tettünk egy kitérőt Rota felé, ez a kedves kis falu közvetlenül Spanyolország egyik legnagyobb haditengerészeti bázisa mellett fekszik (amit az USA Navy-vel is megosztanak), így a kultúrprogram kiegészült pár acélszürke monstrummal is a láthatáron.

Sokat elmond a spanyol gazdasági tervezésről, hogy Rota cuki főterén csak egy helyen lehetett kávézni és kizárólag egy másik helyen lehetett, csak elvitelre, sütit kapni. _Minden_ látogató vett egy tálca sütit, átvitte a kávézóba, ahol rendelt italokat és békésen elfogyasztotta az uzsonnát. Sem a cukrászda, sem a kávézó tulajdonosa nem érzi láthatóan szükségét a portfólióbővítésnek, jól működik ez így! (:

24/01/2024

B.A.P Union

A hétvégi cádizi kirándulás egyetlen negatív pillanata az volt, amikor rájöttem, hogy a spanyol hadiflotta egyik büszkesége, a
Juan Sebastian Elcano iskolahajó egy héttel korábban indult szokásos féléves körútjára, így lemaradtam az integetési ceremóniáról. De - ahogy mondani szokták - ha az élet lekéset egy iskolahajót, érkeztet egy másikat! (Igazából szerintem ezt még senki se mondta mondjuk.) Vasárnap díszsortüzet leadva befutott Málagába a perui haditengerészet iskolhajója, sőt még fel is lehetett látogatni a fedélzetre a következő napokban.
Kedden fel is kerekedtem és szokatlanul precíz szervezést tapasztalva, röpke 15 perc sorbanállással fel is jutottam a rá, ahol két kedves kadét terelgette végig a csoportot rövid magyarázatokat fűzve az érdekesebb dolgokhoz. Ha valaki erre járna, ma még fogadnak vendégeket, csütörtökön délután három órakor húzzák majd fel a horgonyt újabb, ezúttal búcsúlövéseket leadva.

08/01/2024

Cabalgata de los Reyes Magos

Végül a karácsonyi ünnepségsorozat lezárásaként eljött a gyermekek által legjobban várt esemény, a háromkirályok bevonulása.
Történelmileg érdekes már a titulusuk is, eredetileg a bibliai leírás szerint varázslók/asztrológusok voltak, de a katolikus egyház ezt nem jól viselte, hiszen az ilyen "szakemberek" kókler csalónak számítottak a kánonban, így lett belőlük legtöbb helyen "király", esetleg "bölcs". A spanyolok meg szokásukhoz híven "legyen mindenkinek igaza" alapon máguskirálynak nevezték ki őket.
Késő délelőtt rettentő szirénázással, 4-5 rendőrautó kíséretében érkezett meg a királyok kisbusza (előzőleg a kórházban és idősotthonokban látogatták meg az ott tartózkodókat), csak remélni tudtam, hogy nem kerültek máris bajba. Szerencsére minden a terv szerint haladt, nemsokára már az önkormányzat erkélyéről jelentették be az érkezésüket rögtön olyan száz kiló édesség szétszórásával nyomatékosítva a hírt.
Este aztán igyekeztünk stratégiai pozíciót elfoglalni, rögtön 3 szatyorral kellett készülni, a gyermek szerint ez a minimum ezen alkalomra! A menet elhaladása után még hazafelé igyekeztünk egy "második kört" is elkapni a királyokból, de aztán volt egy pont, ahol annyira tele lettek a zacskók, hogy azt már a lány is elegendőnek ítélte (valamint valami miatt - nem teljesen alaptalanul - azt gondolta, otthon beosontak a királyok közben és hagytak ajándékokat a karácsonyfa alatt), így hazaindulást vezényelt. Otthon már csak a zsákmány számbavétele és rendszerezése történt, igazából ezen a ponton _enni_ már nem olyan izgalmas a legtöbb édességet 1-2 kedvencet kivéve, a lényeg a megszerzése és a tudat, hogy van.

04/01/2024

Los Reyes Magos - felvezetés

Mit mondtok? Hogy vége a karácsonyi ünnepeknek? Na, az ki van zárva, most jön a java még csak!

Ma délben megérkezett a hírnök, hogy körbejárva a várost kihirdesse a három király holnapi érkezését és elvigye a királyoknak írt leveleket a címzetteknek.
Kis zene, kis édesség és játékosztás, kis műsor, csak hogy hangolódhassanak a gyerekek a holnapi bulira.

Léna szerint _legalább_ három szatyrot kell majd vinnünk az édességeknek, mert 2 biztosan megtelik majd!

31/12/2023

Boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Mi mással is búcsúztathattuk volna az évet, mint egy szilveszteri fürdéssel! Persze azért a 16 fokos vízhőmérséklet mellett túlzásba nem vittük, de a parton már nagyon kellemesen lehetett eltölteni a délutánt még a felhők ellenére is.

22/12/2023

Antequera karácsonykor

Télen azért már nem árt egy kabát a sétához itt sem, de azért Antequera mindig mutatós és legtöbbször napsütéses arcával kedveskedik nekünk, amikor pedig besötétedik, a karácsonyi fények változtatják át mesevilággá az utcákat. Az elmúlt 1-2 hétben készült képekből válogattam össze párat, remélem lesz amelyik nektek is tetszik!

Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és
boldog új évet kívánunk!

19/12/2023

Angélical - Las Luces de la Concepción

A malagai botanikus kert karácsonykor (december elejétől a háromkirályokig, január 7.-ig este 18:30 és 21:30 között több turnusban) külön fényshowt rendez, ilyenkor sötétedés után és színes fényekkel egészen más arcát mutatja a hely, mint normálisan. A belépő nem olcsó (kb. 15EUR felnőtteknek és 11EUR gyerekeknek), de egyszer mindenképpen megérheti, nyaraláskor pedig úgyis ki számolja az ilyesmit!

Már jeleztem korábban, de most sajnos különösen aktuális, hogy este dinamikus fényviszonyok között elég nehezen készítek értékelhető képeket, azért igyekeztem legalább részben megörökíteni amit tudtam, változó sikerrel.

11/12/2023

El Gastor-Dolmen Gigante-Cima Las Grajas-Pico Lajarin

Kihasználva, hogy visszatért kicsit a jobb idő (a héten 25-27 fokot mondanak Malagában napközbenre és nálunk is felszalad 20-21-ig) gyorsan nekiindultunk egy újabb túrának. Igyekeztem nem túl hosszú, de lehetőleg látványdús útvonalat választani, külön tekintettel arra, hogy azért az elmúlt hetekben esett az eső, ne süllyedjünk el a sárban valamilyen kanyonban sem. Így került sor a Sierra de Grazalema lábainál magasodó csúcsokra, ahol a hegymászás mellett dolmeneket is beígértek előzetesen. Ez utóbbiból persze nekünk nehéz olyat mutatni, amire nem húzzuk a szánkat finoman, 6 perc séta tőlünk a világ legnagyobbja, de azért igyekeztünk pozitív és toleráns érdeklődőnek bizonyulni! Az indulás nem bizonyult eseménymentesnek, a gyermeknek már felkeléstől kezdve _mindennel_ (felkelés, zokni, póló, nadrág, cipő. pulóver, kabát és általában az élet összes dolga ami egy hatévessel szembejön) megoldhatatlannak jósolt problémája volt, de egy kisebb másfél órás késéssel és sok kompromisszummal azért csak sikerült kilépni az ajtón. A késői indulás, cipőgondok és általánosan nyafogós nap miatt végül az utolsó csúcs (Tajo Algarin) megmászása elmaradt, elég volt egy hegy, hagytunk legközelebbre is valamit. Hazafelé gondoltam, ha már útbaesik, meglátogatjuk
Olverát megint, eleve poszterre kivánkozóan szép hely, karácsonyi fényekkel még szebb lehet. Nagy meglepetésünkre - főleg a falu méretéhez képest - egészen komoly karácsonyi vásárba és forgatagba csöppentünk, vásároltunk is pár üveg friss, szűretlen, fűszeresebb/csípősebb fajtájú olivaolajat és persze a gofri se maradhatott ki a "gyerekszájból".

07/12/2023

VII. Certamen Nacional de Tunas Científico-Técnico

Ebben a városban mindig történik valami, gondoltam a falra kihelyezett hirdetményt (mellékelem) vizslatva. Szép név, elsőre én is pont így néztem rá, mint ti most valószínűleg. Azt gyorsan kikövetkeztettem, hogy itt valami műszaki-tudományos egyetemi rendezvényről van szó és hogy országos találkozó. A plakáton
látható gitár zenei alapokon nyugvó rendezvényre utalt, arra azonban ami ezután következett, én sem voltam felkészülve.
Mint kiderült, a "tuna" középkori ruhába beöltözött, korabeli (vagy korabeliesített) dallamokat játszó trubadúrzenekar, akik az egyetemi élet sivárságát hölgyeknek szerenádozással, vendéglátóhelyeken pénzkereséssel és ivással színesítik.
(Meg kell mondjam, az én időmben a BME-n ebből csak egy volt általános, nem mondom meg, melyik!) A verseny végén persze ugyan voltak győztesek, de azt hiszem ez jó példa arra, amikor a részvételért érkeztek leginkább a csapatok!

Ahogy várható volt, a többnapos rendezvény ideje alatt egy hölgy se menekült meg az utcákon rögtönzött koncertektől,
zengett a város és reggel 10kor még saját szememmel láttam a boltban hős muzsikusokat akik 1 üveg whisky és 1 csomag rágó vásárlásával gondolták megoldani a reggeli egészséges étkezés, rendes egyetemista módjára. Néhányan ugyan kicsit túlkorosnak tűntek, de fontos dolog az élethosszi tanulás!! (Valójában a zenekarok tagjai jelenlegi diákok és alumnik is, emiatt a széles életkortartomány. :)

16/11/2023

Güejar-Sierra, Collado Alguacil,
Collado Gitana, Cerro Tamboril, Trincheras Guerra Civil, Parapetos

Hosszas szünet után a jó időre való tekintettel (hegyekben is 20-21 fok és napsütés) kisebb pszichológiai terror árán sikerült rávennem a családot egy messzebbi túrára.
"Sajnos" Andalúzia nagy, így nem nagyon lehet megúszni a hosszasabb autózást, most is egy és háromnegyed óra volt az út otthonról a Sierra Nevada belsejéig. Ennek egy része persze az óvatos cikkcakkolásnak köszönhető, ami az utolsó településtől (Güejar-Sierra) felvezetett 1600m magasságig, időnként azért kapaszkodtam rendesen a kocsiban, bár végig aszfaltozott volt az útpálya. Cserébe megspóroltunk vagy 650-800m szintkülönbséget amire - hiába makacs és kitartó Léna - szükség is volt egy majdnemhétévessel azért (és nekünk sem ártott, mint a végére látszott a fejünkön).

Maga a túra nem nehéz, csak hosszan kutyagolós (11.78km, 538m szint) végig a sziklás talajú (ez mondjuk nem meglepő) hegygerincen, viszont cserébe végig csodálatos panoráma nyílik a Sierra Nevada legmagasabb csúcsaira és másik oldalon Granadára és környékére. Ezeken a hegyeken zajlott a Spanyol Polgárháború leghosszabb állóháborúja, már 1936-ban rögzültek a frontvonalak és a háború végéig gyakorlatilag nem történt nagyobb elmozdulás. Ennek megfelelően a közeli hegycsúcsokon két árok- illetve erődrendszer is meglátogatható, melyek eredetileg egymás felé néztek a köztársasági illetve a nacionalista csapatok oldaláról. Mivel a hegyoldalakon és gerinceken lejjebb dúsabb, feljebb már
ritkásabb legelő található, ezért különösen sok szabadon legeltetett háziállattal lehet összefutni a "szokásos" hegyikecskéken és a gazdag madárvilágon kívül is. Végül a legutolsó még megfelelőnek gondolt pillanatban sikerült visszaérni az autóhoz, így a lefelé vezető út nehezebb részét azért a lemenő nap megvilágította, csak utána az autópályán kellett szegény Virinek koncentrálnia az ébrenmaradásra a sötétben (én sem aludtam persze azért :). Otthon sem kellett altatni senkit sem, mindenki gyorsan megtalálta a kispárnáját a sok mászás, séta, hegyi levegő és napsütés hatására.

01/11/2023

Egy kicsit talán formabontóbb nemreklám Andalúziáról, melyben Léna flamencotanárnője is feltűnik pár pillanatra.

Feel the

30/10/2023

Loja - Pico del Hacho

Szeptember legvégén rávettem magam a hegyekbe induláshoz,
ehhez a város új jövőbe mutató szolgáltatásait vettem igénybe, miszerint (február óta) van új vasútállomás DE most már meg is közelíthető gyalogosan, mert röpke nyolc hónap elteltével a Spanyol állam átküzdötte magát a saját bürokráciáján és sikerült engedélyt szereznie az amúgy 100% kész, megépített és mindennel felszerelt átkelő megnyitására, hogy ne a régi állomáson és annak sínszálain átbotorkálva kelljen elérni a csilivili főkaput.

Kezdetnek egy könnyű túrát választottam (gondoltam én), ahol sem a táv sem a szint nem tűnt vészesnek. Ügyes trükkel persze a szint 90%-át sikerült az első 45 percbe besűríteni, így minden általam ismert nyelven igyekeztem megdicsérni két lihegés és tüdőcsere között az útvonal megalkotóját.

Azért persze feljutva már vidámabbnak tűnt a helyzet, lefelé pedig az út mellől fügét és mandulát szemezgettem a fákról, majd visszaérve a városkába szerencsére volt még 1.5 órám a vonat indulásáig, amit nagy nehézségek közepette eltöltöttem egy kellemes teraszon tapasok és sör társaságában.

04/08/2023

Nagyon jó kulturális fesztivál Frigilianaban, ami ideális gyerekekkel is. Nagyon sok látogatója van minden évben, Nerja szélén lehet parkolni egy erre a célra kialakított parkolóban és ingyenes buszok visznek fel a faluba, és így is lehet visszajutni az autókhoz

03/07/2023

Río Chíllar - Nerja

Már többször említettük, hogy Andalúziában a túrázás alapvetően ősztől tavaszig kellemes, kb. május közepétől szeptember végéig túl meleg van, még megfelelő felkészüléssel is problémás lehet, anélkül pedig egyenesen veszélyes árnyék nélkül 36+ fokokban hegyet mászni. Persze azért itt is kitalálták már, hogy lehet "csalni" ha nem akar az ember egész nap a strandon vagy a sörcsap mellett a teraszon ülni hónapokig. Menjünk kirándulni egyenesen a hegyi folyókba! Amúgy is csak nyáron elérhetők ezek az útvonalak, mert az esőzések és az olvadás alatt túl sok a víz a medrekben. A mély, szűk szurdokvölgyekben árnyék is akad és persze miközben bokáig/térdig vízben gázol az ember (vagy éppen úszik a vízesések alatti csobogókban) a hőség is egészen barátságosnak tűnik már.

A Chíllar folyó völgye egy egyszerű és látványos útvonal, ráadásul könnyen elérhető Nerjából, így igen népszerű is. Mi is belefutottunk egy busznyi szervezett túrázóba, de szerencsére a pihenők kisebb időzítésével ha a teljes magány nem is elérhető, de legalább sorba nem kell állni a mászósabb vagy fotóra érettebb részeken. Maga a bejárható folyó meglepően hosszú, oda-vissza 13km, de persze bármikor rövidíthető, ha elegendőnek tűnik az élmény.

A végére azért jól kifáradtunk, "kénytelenek" voltunk felugrani Frigiliánába megcsodálni a panorámát egy-két fagyi és sör mellett.

14/06/2023

Sendero el Santo - Pizarra

Van, hogy nem kell elmélkedni hova is menjen az ember, csak bele kell ülni a "kész" meghívásba. Barátokkal másztuk meg Pizarra felett a falura lenéző, azt védő Krisztus szoborhoz vezető kirándulóutat. A dombra persze fel kell mászni, de nagyrészt erdei utakon halad az ösvény, árnyékban, így kellemes sétával teljesíthető, családosan is. Málagából a C2 "hévvel" elérhetjük a falut (figyelni kell, melyikre szállunk, nehogy C1 legyen belőle!), így akár autó nélkül tervezhető a kirándulás, ha már eluntuk magunkat a strandon esetleg.

21/04/2023

El Chorro - Mirador de las Buitreras - Pico Convento - Sierra de Almorchón

Újabb vendégek érkeztek, akik érdeklődnek a Caminito del Rey iránt. Mivel nekem az egyszer is elég volt tréningezni a tériszonyomat (szép volt, de vissza azért nem megyek csak úgy!), kerestem valamit amivel eltölthetem a 3-4 órát amíg várok rájuk. Szerencsére találtam is egy utat (9.5km 430m szint), ami szinte teljesen végigkíséri a Caminitot fentről számos kilátóponttal a környék tározóira és hegyeire.
Nem csalódtam újfent (micsoda meglepetés!), bár a "csúcs" csak 617m magas de panorámában igencsak kiemelkedő. Lefelé megküzdöttem kicsit a sziklák között bujkáló ösvénnyel, de párszáz méter eltévedésből visszamászás (mert Peti majd profin látja merre vezet az út, nem kell minden 50m után ránézni a trackre!) árán nyertem! Visszafelé pont tudtam integetni nekik a parkolóba érkező buszon, jól sikerült mindenkinek az időzítése!

11/04/2023

Ha valaki szívesen nézne professzinálisabb fotókat a húsvétról, karácsonyhoz hasonlóan megint tudjuk ajánlatni Laima összeállítását (2 részes, a második posztot az oldalán megtaláljátok), csodásan tudja elkapni a vidám, a kedves de a szomorú pillanatokat is!

11/04/2023

Casabermeja - Peñas de Cabrera barlangrajzok és a falu temetője

A legjobb, amikor kiderül, hogy egészen közel hozzánk is akadnak még izgalmas dolgok, amikhez alig kell autóba ülni.
Casabermeja mellett számtalanszor elmentünk, Málaga felé útba esik de bár sokszor megnéztük a híres temetőjét kívülről, valahogy sosem fordultunk a lehajtó felé. Most viszont olvastam egy túraleírást, ami a közelében könnyen elérhető barlangrajzokat
ígért, így megkaptuk a szükséges plusz motivációt (meg hát csábító volt a röpke 15-20 perces autóút is).

A séta valóban rövid és könnyű (a faluban parkolva is oda-vissza 8km, de el lehet menni autóval egész közel egy lakóövezetig,
ahonnan 2km sincs összesen) és csodaszép dombokon vezet át végig gyönyörű látványát kínálva a hegyeknek a háttérben.
A területen - valószínűleg védettsége folytán - már nem folyik művelés, de mindenhol évszázados olajfák és hatalmas paratölgyek jelzik, hogy korábban itt szorgos munka folyt. Az aljnövényzet rozmaringból, zsályából, orchideákból áll, illatos és színes szőnyeggel borítva a sziklák között a talajt. Maguk a kr.e. 2500 körülről datálható barlangrajzok (összesen 135-öt találtak a környéken) "abrigo"-kban (ez kabátot jelent spanyolul), sziklamélyedések hátfalán/plafonján találhatók, így sem barlangászni, sem kúszni-mászni nem kell a megnézésükhöz. Továbbra is mindig rendkívül izgalmas számomra, hogy ilyesmiket
"csak úgy vadon" találni lehet a hegyen, belépőjegy és egyéb formaságok nélkül.

Miután megcsodáltuk a környéket és piknikeztünk (ez Léna miatt rendkívül fontos teendő mindig!), visszagurultunk a faluba, ahol kisebb bolyongás után a szűk és legtöbbször egyirányú utcácskákban elértük a temető kapuját. Nem véletlenül híres ez sem, igazán gyönyörűen karban van tartva és szépen mutatja a hagyományos helyi temetkezési formákat, díszeket.

07/04/2023

Semana Santa 2023.

Megint itt az év legnagyobb egyházi eseménye, egész héten nappal és éjjel is mindig van mit meglátogatni, bárhova is megy az ember. A córdobai kirándulás során se lehetett kikerülni a körmeneteket, Antequerában pedig - lévén spanyol viszonyok között is hagyományőrző, vallásos város - méretéhez képest egészen nagyszabásúak az ünnep állomásai. Idén nem dokumentáljuk a dolgot napról napra, de kigyűjtöttem pár képet amik jobban sikerültek (ezek főleg Virágéi) vagy érdekesek :) Még előttünk persze a csúcspont, nagypéntek és húsvétvasárnap, ezek a fotók még csak a "felvezető" napokban készültek.

21/03/2023

Necrópolis de las Aguilillas

Hova vigye az ember a gyermeket a kellemes tavaszi időjárásban, ha nem egy nekropoliszba?
Kb. 45 kilométerre Antequerától a Caminito del Rey-t is rejtő hegység lábánál, a smaragdszínű víztározók túloldalán található meg ez az ősi leletegyüttes. A kakukkfűvel, zsályával és rozmaringgal borított réteken, fenyvesekben sétálva nem csak a környék sok ezer éves történelmi emlékein gondolkodik el az ember, de azon is, hogy itt tényleg csak sót kell magunkkal hozni, minden más helyben van a mediterrán fogásokhoz, nem kellett vadászat után boltba szaladni az itt lakóknak, sőt tíz métert se kellett megtenni, elég volt kinyúlni a tűz mellé oldalt.
Miután végeztünk a tízóraival (Léna ragaszkodott a hegytetős, rendes piknikhez, nem lehetett egy szendviccsel ellazsálni a dolgot!), már kevésbé a gyomrunkon át szemléltük a világot, ideje volt a "kultúrprogramnak".

Egy környékbeli pásztor a kilencvenes évek elején győzött meg pár archeológust, hogy megérheti megszemlélni az addig polgárháborús géppuskafészkekként nyilvántartott gödröket a hegyben. Hamar kiderült, hogy bár a francoista katonák valóban kényelmesen azonnal birtokba vették és fedezéknek használták a talált sziklanyílásokat, de azok valójában kb. 4000 éves temetkezési helyek voltak eredetileg. A későbbi feltárás során a háborús pusztítás ellenére szerencsére sok érdekes leletet sikerült kimenteni, illetve értékes információkat kaptak a kutatók a korabeli építkezési technológiákról is (melyek továbbfejlődve kicsit később hatalmas dolmenek építését tették lehetővé már).

Mindig izgalmas sok ezer éves festményeket, faragványokat felfedezni a sziklafalakon és elgondolkodni ki is hagyta ott azokat, illetve azt is megállapítottuk, hogy igazán kényesek voltak a nagyszerű panorámára az ősök, mindegyik sír csodás helyekre néz kivétel nélkül.

Ha valaki többet olvasna a helyről, az alábbi cikkben részletesen bemutatják a sírokat. (A chrome szépen fordítja angolra.)
https://www.prehistoriadelsur.com/2017/03/necropolis-de-las-aguilillas.html

A környék csodálatos fantasztikus kilátással, így ha valaki a környéken kirándulna, akkor bátran ajánljuk a víztározóknak ezt a kevésbé frekventált részét. A terep gyerekeknek is megfelelő.

15/03/2023

A tél vége azért már egészen hosszúnak tűnt nekünk is. Legalább négy hétig 11-14 fok volt csak! Persze nem tűnik borzalmasnak, de hozzá kell képzelni a szigetelés és érdemi fűtés nélküli házakat is, mostanra mi is megszoktuk, hogy bizony a nappaliban is kell pulóver.

A hideget ellensúlyozták a vidám pillanatok, hiába, van értelme a téltemető karnevál időzítésének valóban!

Kiválogattam pár képet februárból, remélem átadja a hely hangulatát, ha megnézitek őket!

05/03/2023

A Torcal megunhatatlan.
Tegnap egy kisebb túrát mentünk kutyával, gyerekkel. A hivatalosan jelölt útvonalakat ezúttal egyáltalán nem érintettük, de végigmentünk az ammoniteszek útján, megnéztük a Torcal két leghíresebb kőképződményét, és megnéztük a Toro barlang bejáratát is. Sajnos a barlang már egyáltalán nem látogatható, szervezett túra keretében sem, hogy védjék az állapotát és a benne található barlangrajzokat.

16/02/2023

Sierra del Camorro és Cueva de Belda

Januárban is kell hegyekbe menni, Léna már nagyon rágta a fülemet hétközben és szerencsére pont találtam egy közeli barlangot, ami télen látogatható, egyéb időszakokban tilos megzavarni a benne lakozó népes denevérkolóniát. Kellemes séta volt, kivéve a csúcsra felmászós részt, ami lefagyva, jegesen elég dermesztő élmény volt mind mászva mind pedig ereszkedve, de csak megcsináltuk!
A barlang igazán látványos, a belső termekben mászkálva persze szükséges beljebb a fejlámpa is már. Denevéreket sajnos nem láttunk, ők a szűkebb, védettebb és melegebb járatokban tanyáztak, ez okozott is kis reklamációt a gyermek részéről de igyekeztem kimagyarázni.

30/01/2023

Casares (kis esteponai megállóval)

Olvasván a híreket, hogy 2022. végén egy elérhető közelségben lévő falu is bekerült Spanyolország legszebb falvai közé, ami amúgy is bakancslistás volt régebbről, gyorsan meg is lett a hétvégi kirándulás terve.
(Ilyen lista helyekről, falvakról persze évről évre sok van, de annyiban megbízhatók, hogy tényleg tüneményes helyekre visznek el, egy se volt még ami "csak" átlagosan szép lett volna a meglátogatottak közül.)

Casares a tengerparttól húszpernyi autózásra található a hegyekben, így eredeti terveink egy napsütéses-strandos esteponai reggelivel indultak. Aztán persze ideiglenesen győzött az előző esti malagai hedonista életmód és a lustaság, így az elhúzódó felkelés után ez gyorsan módosult korai ebédre. Estepona szerencsére hozta a formáját, csodás meleg napsütésben virágözön közepette kerestük meg a megfelelő éttermet, ahol degeszre ettük magunkat tengeri és szárazföldi jókból. (Újabb akadályt keletkeztetve ezzel persze a hegyi séta előtt.)

A falu történelme nem tér el túlságosan a többi környékbeliétől, lefutották a szokásos mór uralom-keresztény uralom-felkelés-felkelés leverése stb. köröket ők is. Két különös büszkesége akad azért, egyrészt a napóleoni háborúban Cádiz mellett ez volt az egyetlen település, amit nem tudott elfoglalni a francia sereg (azért gondolom egy párezres hegyifaluért nem a fő seregtest indult meg), illetve itt született az andalúz nacionalizmus és politikai autonómia egyik legjelentősebb politikusa, atyja Blas Infante Pérez de Vargas.

11/01/2023

Presa de Montejaque és Cueva del Hundidero

Mindig vannak tartalék túraútvonalaim, amiket elő lehet rántani a zsebemből amint jelentkezik lelkes túratárs esetleg sofőr, most is egy ilyet kaptam elő "könnyű decemberi séta" jeligére.

A Sierra de Ronda (Ronda hegység, tényleg megunhatatlan móka ez) tövében egymás mellett két hely is meglátogatható egy sétával. A Presa de Montejaque az emberi és kormányzati hübrisz emlékműve, 1917-ben építették a helyiek örkényi jótanácsa ellenére (miszerint "ló*asz fog itt folyni, nem acél (víz), mérnök úr!") és egészen 1947-ig próbálkoztak víztározó létrehozásával, csak akkor adták fel végleg az egészet, hátrahagyva a völgyet lezáró betonkolosszust.
A Cueva de Hundidero barlangja egy rendszert alkot a több km-el arrébb nyíló Cueva del Gato-val (jó nagy macska!), megfelelő képzettséggel és felszereléssel át lehet sétálni a hegység alatt akár, de persze ezt most nem teljesítettük, csak a napvilágos részét jártuk be.
Ezek után már a könnyű rész jön, gondoltuk legalábbis, de a korábbi esős napok maradványaként kissé vonszolódós menetben igyekeztünk Montejaque faluja felé a csúszós agyagon, majd slusszpoénként kiderült, hogy a folyón átívelő híd, amit a térkép jelzett egy 500 éve nem üzemel, utoljára a rómaiak tartották karban, így vidám mezítlábas-seggreülős módszerrel sikerült megoldanunk a dolgot, miközben sok érdekes dolgot hallottam a felmenőimről és a túratervezési tehetségemről.
Azért a csodaszép kis hegyi falucskában a pizza és a sör kárpótolt mindenkit szerintem! (:

31/12/2022

Boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Biztos hallottatok már a spanyol újévi szokásról, hogy 12 szőlőszemet kell megenni éjfél előtt, hogy a következő évben 12 sikeres hónapja legyen az embernek. A szokás eredetét nem nagyon hangoztatják, ami talán érthető is, mert ezt a szilveszteri szőlőevést ebben a formában állítólag alicantei szőlőtermesztők kezdték népszerűsíteni a 19. század végén, hogy növeljék a szőlő iránti keresletet.