Sarkcsillag- Polarna Zvijezda

24/12/2023

Minden kedves Olvasómnak áldott, boldog karácsonyt kívánok, sok szeretettel! Legyen a mai nap a Fény és a Szeretet igazi ünnepe! ❤️

21/12/2023

Az év utolsó zarándokútja- Omišalj-Čižići

Talán a téli Camino a legélvezhetőbb, a december végi, napos 14-15 fokokkal. Kis tervezést igényel ugyan egy-egy út, mert a nap jóval korábban nyugszik le, és a pihenők is rövidebbek, de egészen különleges élmény útnak indulni ilyenkor.
Személy szerint Omišalj-Čižići az egyik kedvenc szakaszom, majdnem teljes nap a tenger mellett haladva, kopár, űrbéli tájon. Mivel a decemberi nap egyáltalán nem éget, csak lágyan simogat, nap végére igazából el sem fáradtam a 21 kilométer után. Nyilván, másra sem figyeltem ezúttal, csak önmagamra, és a Természet csodás változásaira, amelyek mint mindig, leképezték mindazt, ami belül történt.
Jellemzően ez az út a határok megértéséről, önvédelemről és új lehetőségekről szól. Omišalj és a Krk híd közötti szakaszon, a kopár és szúrós terep előhozza az emberből mindazt, ami nem szolgálja tovább a belső utat, lehetőséget adva, hogy elengedjük azokat. A híd egyfajta szimbólumként magasodik a külső és belső világ között, egyensúlyt teremtve Én és a Világ között.
Voznál egy hatalmas sziklamonstrum őrzi a sziget békéjét, olyan,mint egy őrszem, aki a betolakodókat figyeli. A Kapelicánál még tapintható az évezredekkel ezelőtti csata utórezgése, azt a tudást hagyva ránk, hogy belső békénket minden áron meg kell védenünk, akkor is, ha ez áldozattal jár.
Marcus Aurelius jött velem, ahogyan a legutóbbi kalandon is,keretbe foglalva az Út tanulságait:

"Minden csak vélemény, a vélemény pedig tőled függ. Szüntesd meg, amikor jónak látod, és akárcsak azt az embert, aki a hegyfokot megkerülte, téged is vár a szélcsend, a teljes nyugalom, a biztos öböl."

18/12/2023

Camino Adventkor- Vrbnik-Baška

A harmadik vasárnapot a legmisztikusabb úttal ünnepeltem, Krk hegyeinek ölelésében, a csodák,lehetőségek, élet és halál szakaszán. Ez az a szakasz, ahol a Camino alatt összeér minden, megvilágosodik és az Igazság felfedi Önmagát. A téli Hegy most olyan csodákkal kápráztatott el, amelyeket egész évben rejtegetett előttem. A kopasz fák mögül eddig soha nem látott sziklák bújtak elő, a megeredt patakok apró vízesésekkel köszöntöttek, néhol bokáig sárban kaptattunk felfelé, a Nap pedig úgy világította meg a sebesen lefelé igyekvő patakot, hogy ezüst csíknak tűnt előttünk az Út, mintha csak nekünk lett volna kivilágítva, hogy mutassa a helyes irányt.
Mosolyogva fedeztem fel az autóutat, amely a kis békás tóig vezet fel, eszemben tartom legközelebb, ha csoportot vezetek, hogy a késők itt tudják behozni a lemaradást, vagy aki lassabban megy, két nagy, fárasztó kaptatót is meg tud itt úszni, hogy tempósan tudjon haladni az Út végéig.
A Baba ismét szelíden várta, hogy felmásszak hozzá, és ismét új oldaláról mutatkozott be, a hatalmas sziklaistennő könnyeket hozott,amelyek szelíden legördültek a tenyerembe. Talán a feltétel nélküli szeretetre tanít, hiszen a legtöbbször nem úszhatjuk meg a könnyeket és fájdalmat az Úton, legyen az bármennyire is gyönyörű. Mindig az a legnehezebb lecke, amikor olyanok bántanak, akiket erőn felül segíteni próbálunk, de az igazi szeretet sosem vár viszonzást. Ez egy olyan lecke, amit csak akkor ért meg az ember, ha porrá tört már párszor néhány csontja, és felismerte, kiket lehet emelni, kiket segíteni, kiket elfogadni és kiket elengedni.
Kuntrep felé ragyogó napsütésben, szinte nyári melegben haladtunk, a pulóver is lekívánkozott rólunk. Szinte már meg sem lepődök,hogy a semmiből elénk keveredett Zlatko, akinek a Camino útjelzőit köszönhetjük, és akinek étterme majd fogadni fogja májusban az éhes vándorokat.
Amikor az Út átváltott a végtelen, halottnak tűnő kősivatagba, mintha varázsütésre megváltozott volna újra minden, egy időtlen hurokba kerültem.
Itt a Camino mindig kinyílik, hogy értékes kapcsolatokat hozzon, és olyanokat eldobjon, amelyek nem visznek előre. Nem tűri a hazugságot, a versengést, a szeretetlenséget, igazságtalanságot. Az erdő és a víz az élet leckéire, a kövek és a szél a halál útjára tanítanak, hiszen az élet egyetlen, hatalmas körforgás, amelynek egyensúlyához mindkettő szükséges.
Talán nem véletlen,hogy az élet-halál Út a temetőben ér véget, végigkísérve az embert lelki fejlődésének legfontosabb stációin.
Talán az sem véletlen, hogy mindig itt kapok halálhírt, és a kezemben összegyűjtött zsályacsokrot mindig van kiért letenni a temetőbe..
Talán, aki csak végigszáguld ezen a szakaszon, nem ezt tapasztalja, de nekem egy olyan tanítást ad minden alkalommal, amire egy életen át emlékezni fogok. A föld, víz, a kő, a szél, az elemek- és az emberek, akik mellém szegődtek itt így vagy úgy az Úton mind a tanítóim.
És Weöres Sándor, aki a legszebben így foglalta volna össze élet és halál útjának tanításait:

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

16/12/2023

Néha a kutyáknak is kedvük támad kihajózni és gyönyörködni a tengerben..Csak a megfelelő gazdit kell hozzá kiválasztani.
(Kostrena)

14/12/2023

Sötétben mindig tündöklőbb a fény.
(Rijeka, kikötő)

13/12/2023

Amint fent, úgy lent..

12/12/2023

Átkeretezés

Mivel meglehetősen grafomán vagyok, sok portálon, sokféleképp írtam már. Vannak, akik csak a szarkasztikus, kritikus, fanyar oldalamról ismernek, itt viszont többnyire az optimista énem mutatkozik be.
Miért? Miért nem írok anomáliákról, miért nem pöfögök arról,hogy a horvát kanális szaga is büdös, vagy hogy hányan verték be a fejüket a horvát tenger partján a sziklákba?
Mert egészen egyszerűen nem ezt választom. Választottam egy világot, ahol meggyógyíthatom az amúgy tengernyi sebből vérző életemet, hogy hazatérvén könnyebb szívvel lapátoljam a házam elé kiszórt szemetet. Mert senkinek sem "könnyű" az élete, ahogyan az néha a kívülálló számára látszik. De a panasz sem a kenyerem, mert keresztje mindenkinek van, bőven.
Tegnap este az alagút felé vettem az irányt, amelyről egy ízben már írtam. A második világháború idején ide bújtak, menekültek remegve az ártatlan gyerekek, terhes kismamák, öreg nagymamák, és rettegő hivatalnokok. Félelem és rettegés van a falak között, de az évnek ennek a szakában egy csodálatos átkeretezés zajlott le a szemeim előtt. Mert ebben az alagútban lakik a Mikulás. A csillogó fényekkel és vörös szőnyeggel díszített alagút megtelt reménnyel- hogy kis odafigyeléssel minden, ami emberi léptékkel megérthető az megváltoztatható, átkeretezhető, ami pedig nem, azt az elfogadás teheti elviselhetőbbé.
Miután jól kicsodálkoztam magam, a Mikulás a kezembe nyomott egy kis plüss medvét. Vigyem haza- mondta, holott fogalma sem volt arról, hogy életem legnehezebb időszakaiban mindig medvékkel vigasztalódom.
Vagy tényleg ő volt a Mikulás?

11/12/2023

Alsó, felső és középső világ..

10/12/2023

A megfejtés Verona! Heléna Sobol és Agnes Grof nyerte a kávét! ❤️

09/12/2023

A mai nap megtaláltam a kedvenc Krk város-részletemet valahol máshol..egy olyan kultúrában, ami meglehetősen nagy hatással volt az isztriaira. Találjátok ki, hol, melyik országban találtam meg majdnem ugyanazt a helyet!
Aki az országot és várost is eltalálja, vendégem egy kávéra!
(Az első város a feladvány, a második Krk városban található kedvenc utcarészletem)

09/12/2023

Rijeka a régi képeslapokon

Csodálatos időutazás a néhai Fiume régi arcait nézegetni, a kikötőben bámészkodó sétapálcás urakat, az indulásra kész Carpathiát, amely a süllyedő Titanic segítségére sietett, az ókori római kaput, vagy a mára már csak fotókon álló zsinagóga épületét.
Rijeka-Fiume egy állandóan változó, mindig érdekes és megújulni tudó csodálatos hely, nyitottsága miatt bárki azonnal otthon érezheti magát benne.

08/12/2023

Napfürdőző madarak karácsony előtt, turistaszezon után

07/12/2023

Ez is Advent az Adrián..

06/12/2023

Opatija fényei

A horvát Riviéra ismét kitett magáért. Csupa csecse-becse fény, vacsavacsa díszítés, ahogy az egyszeri magyar szorgalmas leány mondaná.
A sziklákhoz csapódó habok moraja és az arany fények szelíden simultak bele az igényes vásári forgatag ízeibe, imáiba és illataiba. Ismét kellemes meglepetés,hogy nincs kirakodóvásár, csak családi és baráti együttlét az asztalok körül.
Advent, csend, szépség és közös élmények. Ennyi épp elég a boldogsághoz.

(P.S. az egyik legdrágább üdülőhelyen is kevesebbe kerül a forralt bor, mint a Vörösmarty téri vásáron, mindössze 3,5 Euro)

05/12/2023

Adventi fények a Trsaton

A rijekai advent egyik koronaékszere a Trsat vár káprázatos karácsonyi ruhája. Mielőtt azonban felkapaszkodtunk volna az 560 lépcsőn, egy jókora kört mentünk a Mikulás kisvasútján- talán sokat elmond rólunk, hogy egyedüli felnőttekként, akikkel nem volt kiskorú gyermek..
A vonatozás után a szivárványszínű folyó mentén végigsétálva értük el a végtelennek tűnő lépcsősort, ahol nekiveselkedtünk az 560 foknak.
Addig sem fáztunk, a végére pedig egyenesen szakadt rólunk a víz. Szinte felfoghatatlan,hogy ezt a híres zarándokutat voltak, akik négykézláb csúszva tették meg, hiszen a lépcső tetején található az a templom, ahol a legenda szerint a Názáreti Jézus szülőházának egy kövét őrzik. Állítólag itt állt valaha a házikó, de Trsat népe nem becsülte eléggé, ezért az angyalok átrepítették Lorettóba- és a gőgös Trsat-iaknak csak egy követ hagytak belőle. Hogy igaz-e,nem tudom, de a templom gyönyörű, és olyan szentséges csend uralkodik benne, valamint a mellette lévő ferences kolostorban, hogy elgondolkodtam, talán okkal járnak ide zarándokok..
A vár, amely a római alapokon nyugvó Tarsatica város egykori erődjének romjaira épült, méltóságteljesen felcicomázva várta az ünneplő embereket. Szokás szerint forralt italok, és töménytelen mennyiségű fritule volt itt is kapható, valamint megnyugtatóan kevés, kulturált ember iddogált itt és gyönyörködött az alattunk elterülő város látványában.
Szeretem,hogy az itteni adventi vásárok nem az áruk kipakolásáról szólnak, ugyanis ételen-italon kívül nem igazán kapható más. Talán több értelmet nyer a Karácsony is így, ami nem a mértéktelen vásárlásról, hanem az együtt eltöltött minőségi időről szól.
Sajnos, a fritule engem is megihletett, így a 14 ezer lépés és a meredek lépcsőmászás mit sem ért, három harapással visszaettem a leadott kalóriákat.
Persze, az évnek nem abban az időszakában vagyunk, amikor fogyókúrát indít az ember.
Mondom ezt egy éve..
Mindenesetre, ezt látni, ízlelni kell!

(Utazóknak: a város legszebb adventi vásárában két pohár forralt bor és egy hatalmas adag, kétszemélyes pisztáciás fritule összesen 10 Euro- vagyis 3700 Ft körül van. A kisvasút ingyenes. )

04/12/2023

A Korzó fényei

Szeretem a rijekai adventi időszakot. December első vasárnapján sokezer ember részvételével, hangos visszaszámlálás keretében egyszerre gyújtják meg a Város és Advent fényeit. Az első hét, a hit hete, így szól a keresztény tanítás. A csengő- bongó templomi harangok játékát a sokszínű fények, fűszeres alkoholos italok és sült gesztenye,valamint fritule illata lengi körül. Minden kis tér alkalmat ad arra,hogy az arra járók megihassanak egy pohár forralt gint, grogot, bort, vagy egy asztalhoz üljenek le beszélgetni, utcazenét hallgatni. Mindig meglep,hogy nem találkozom itt sietséggel, tumultussal, lökdösődéssel vagy mértéktelen halmozással. Egyszerűen csak nyugalom és béke önt el, valahányszor lemegyek az adventező tömegbe, és örülök,hogy a részese lehetek.
Materiálisan gondolkodó emberek figyelmébe ajánlom, hogy forralt alkoholos italok már 3 Eurótól kaphatóak (1140 Ft), óriás adag csokis fánk (fritule) 4,50 € (1710 Ft), a legnagyobb adag gesztenye 4 € (1520 Ft). Ezen kívül mindenféle helyi finomság, sajtok, kolbászok, sült és főtt ételek baráti áron kaphatóak.
Érdemes autóba ülni és eljönni a környékre, napközben pedig a napsütötte tengerparti sétányon élvezni a csodás kékséget. A helyi bátrak még úszni is szoktak a vízben, és talán nemsokára én is bemerészkedem.
A fotók a Korzón és a Kostrenai sétányon készültek. Minden nap frissítek új helyszínekkel és új adventi csodákkal.

03/12/2023

A kő és a víz násza

Egyre inkább úgy érzem, Horvátország különös ajándékokkal kedveskedik nekünk. Hideg, esős hajnalon indultunk útnak, és egészen a Plitvicei tavakig ontották ránk a felhők könnyeiket. A Google útlezárásokkal riogatott, és természetesen teljesen ésszerűtlennek tűnt ilyen időben a parkba menni. Valahogy mégis egy hang a fejünkben azt mondogatta, hogy ne adjuk fel, és vegyük arrafelé az irányt, hátha történnek még csodák.
Parkolás után, ahogy kiléptünk az autóból és megvettük a belépőjegyeket, váratlanul kisütött a nap. 10-12 fokban, ragyogó időben indultunk útnak a kijelzett ösvényen.
Szinte megmagyarázhatatlan, ahogy feltárult a szemünk előtt az a csodálatos látvány, ami előtt minden templom vagy ember által emelt építmény eltörpül, a Fekete és Fehér folyó által vágott mesebeli kanyon, a sokszáz vízeséssel. A víz és a kő szerelmének találkozása ez a hely, a vízesések mint megannyi menyasszonyi fátyol, hullanak alá a mélybe, s ahogyan a porladó vízcseppek aláhullanak, néha a nap áldásaként szivárványok csillognak a víz tükrén.
Mivel rajtunk kívül nem sok embernek jutott eszébe útra kelni, összesen öt emberrel találkoztunk az egész parkban, ami zsúfolásig tele szokott lenni a szezonban. Madárcsicsergés és a víz szakadatlan éneke kísért végig bennünket a túrán, a természet páratlan ajándékaként.
Mire a végére értünk, néhány méterrel a kijárat előtt újra beborult és egy kis jégesővel búcsúzott tőlünk Plitvice, jelezve, ideje hazaindulni, és az idő hipp-hopp, visszaváltozott esős, téli üzemmódba. Talán csak képzeltem az egészet, vagy valóban én voltam Alice Csodaországban?

02/12/2023

Mai kvíz: hol vagyunk?

28/11/2023

Rijeka a hűvös őszi napokon is emlékeztet rá, hogy higgyek abban,hogy minden hétköznapra jut egy apró csoda, ami a lábam előtt hever, ha nem csak végigrohanok az életemen, hanem néha megengedem magamnak,hogy megálljak az utamon.

26/11/2023

Víz alatti Rijeka ❤️.

24/11/2023

Reggeli vitamin

Egy ideje már kénytelen vagyok mindenféle gyógyszert szedni. Szedek vitaminokat, halolajat, hormont, ismerkedem a gyógyfüvekkel, terápiákkal, méregtelenítő kúrákkal és mindennel, ami az egészég irányába billenti el a szervezetet.
De mi a helyzet a lélekkel? Lehet a lélek egészsége érdekében vitaminokat szedni, s ha igen, melyikhez nyúljak?
Mióta Rijeka a második otthonom, a tenger látványa az elsődleges vitamin, amit szedni szoktam. Csak leviszem a szemetet a kikötőben álló kukákba, és már állítom is át az agyam chill üzemmódba, megfigyelve a tenger aznapi színeit és hangulatait, egyfajta belső iránytűként használva a saját érzelmi hőmérsékletem megállapításához.
Újabban- bár nem vagyok vallásos, minden reggel el szoktam menni valamelyik templomba is, és néhány percet csöndben töltök a csodálatos, művészi faragásokkal és festményekkel teli hatalmas épületben. A félhomályban a gyertyák fénye és az előző napi mise tömjénfüstjének maradványaiban úgy érzem, tiszta lappal kezdem az aznapi napot, mindig a harmóniára és jóra törekedve. Elnézem az embereket, akik imát mormolva fohászkodnak az oltár előtt, és azon töprengek, vajon hány évszázada, hány ember suttogta bele a csendbe saját fájdalmát, félelmét, örömét és bánatát?
Bármiben is hisz az ember, óriási erő ez, ami uralja a teret..
Kedvenc helyem a Mária Mennybemenetele Templom, ahol Sv.Marcianus múmiája található. Percekig nézem az aranyba csomagolt testet, és az arcot, ami mintha mosolyogna, azt üzenve, ne vegyek mindent olyan véresen komolyan.
Bakancslistás hely a horvátországi Vodnjan-ban található múmiák felkeresése is, hogy emlékeztessem magam, mi a lényeges és fontos az életben.
Előbb-utóbb ugyanis mindent elragad a halál, az egyetlen lényeges dolog pedig, hogy amíg itt tartózkodunk, hogyan élünk.

Ma reggel Villon balladája jutott eszembe:

"A vén Paraszt már tudta, várta
alkonytájt kint az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér!Sovány a földünk!
könyörgöm:egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinna réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta,szórta,szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak,mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk Jézus Herceg!"

(Haláltánc ballada-Faludy György fordítása)

21/11/2023

Krk sziget emlékeztetett arra, hogy mennyire fontos, hogy szeretetben megőrizzük a hagyományainkat. Ma a nagymama receptkönyvét lapozgatva rájöttem, hogy akárcsak a sziget, én is akkor vagyok teljes és egész,ha tisztelem a múltat és átörökítem a jelenbe belőle azt, ami érték. Ma töltött alma volt ebédre, fejet hajtva a mindig köztünk elő őseink előtt.

20/11/2023

Aura-terápia

Végy egy random társaságot. Lehet, hogy épp jógatáborban vannak, esküvőn, Caminón vagy csak felfedező körúton Horvátországban. Ha már kifáradtak a nézelődésben, programokban és az összes római kori romot és középkori templomot megnézték, itt az ideje,hogy világibb örömöknek is hódoljanak.
Aki emlékszik még a világ legkisebb városában tett utazásomra, talán arra is, hogy az Aura múzeumában jártam, ahol a többszáz éves receptúrák eredetét és a rakija készítés merészen új kísérleteit mutatják be a családi vállalkozás boszorkánykonyhájában. A főzde Buzetben található, de innen számos kézműves boltba szállítják az édes vagy épp erős nedűket, kézműves csokoládékat, olívaolajakat, borokat, chilis és szarvasgombás termékeket. Se szeri se száma a variációknak, amelyek csillogó rendbe szedve, stílusos üvegekben sorakoznak a polcokon, s mind természetes gyógyszerként funkcionálnak.
A híres fagyöngy pálinka például, vagyis Biska, amely afrodiziákumként és szívgyógyszerként is egyaránt bevált, nem beszélve az immunrendszerre tett jótékony hatásáról. De ott a nőies Terranino is, amely speciális vöröbor és egyéb gyümölcsök felhasználásával készített dús, vörös nedű,vagy a hagyományos Smokvica, azaz fügepálinka, és akkor még a ginekről nem is beszéltem, amelyekhez kis bársonytasakban szén dukál, hogy a toxinokat kiszűrje belőle..
Kedvelt elfoglaltságom bejárni a rijekai Aura boltba, ahol már ismerősként üdvözölnek. A számos kóstoló után magam is emelkedett állapotba szoktam kerülni- no, nem a fügelekvár miatt, pedig az is isteni. Jó szokás ugyanis, hogy vásárlás előtt meg lehet kóstolni a boltban kapható italokat, hogy ne zsákbamacskát vegyen az ember.
Hát lehet ennek ellenállni?
Kedvenc eladóm el is mesélte az egyik terápiás sikertörténetét.
Egy ízben egy veszekedő pár látogatott el a boltba, a hölgy rendkívül rosszkedvű volt. Először a felajánlott rakiját visszautasította, mondván, inni sem szokott, de hála az Aura terápiás közegének, végül kötélnek állt, és pár kupica erejéig abba sem hagyta. Miután boldogan és dudorászva lépett ki a boltból, gondolom, a vita is elsimult.
Hát ilyen egyszerű ez a Természet nagy patikáját használva.
Végül, Hamvas Béla után szabadon, lehet, ketten maradnak- Isten és a rakija. Mi mindenesetre adunk egy esélyt magunknak is.
Ha többet szeretnél róluk tudni, kövesd: https://www.facebook.com/Aura.Distillery

19/11/2023

Induláskor így fújt a bora. Most Magyarországra hoztuk ezt az érzést. Szeretem a szelet, kitisztítja a gondolatokat.

18/11/2023

❤️

Vukovar 🕯️❤️

17/11/2023

Tegnap este az Opatia-Rijeka járaton.
Annyira jellemző életkép errefelé..
Legközelebb tartok egy buszozós hétvégét :).

16/11/2023

Mivel mindenki gasztro-pornó fotókat posztolgat, én inkább az ebédem végóráit kaptam lencsevégre. Nincs jobb a friss fogású halnál, egy olyan helyi étteremben, ami kedvenc pincérnőnk, Ariana szerint már-már a nappalink. Erős túlzás, de jól esik,hogy számon tartanak. Mivel már úton vagyunk a magyar nappalink felé, az ebéd egy részére meghívtak az étteremben. Most mit mondjak erre? Igyekszem ezt a szemléletet hazavinni és úgy adni másoknak, ahogyan én is kapok új hazámban nap mint nap.
Már úgy értem annak, aki hagyja.
Aki nem, annak marad a halszálka és a savanyú citrom.

15/11/2023

Krk város-a titkos utca

Múlt hétvégén gombászás után Krk városba hajtottunk és a ködös-sejtelmes utcákon járva egy új utcatáblára lettem figyelmes. A "motoros" sikátor régóta a kedvencem, a családom azon poénkodik, lassan fotókönyvet adhatok ki a magányos járműről, amely egy középkori árkád alatt díszeleg évek óta, így örökítve meg az idő múlását a szigeten.
Most azonban a rejtelmes felirat vonzott és bevetettem magam a sötét utcácskába, a titkos sikátort keresve. Hogy megtaláltam-e, nem tudom. Több jel, több tábla nem volt, az emberek pedig nem is hallottak róla, akiket kérdeztem.
Vajon muszáj-e minden titkot felfejtenem, mindenhova belesnem, amit homály takar?
Talán jobb is így, hiszen sokkal izgalmasabb, ha néha rejtve marad az, amit eleve nem a nagyközönségnek szántak.
Így van ez az emberekkel is.
A hetedik ajtó mögé ne lessen be más.

14/11/2023

Ősz Rijekában ❤️..

13/11/2023

A halhatatlanság elixírje

Aki Krk szigeten sétált már a természetben, csupán az illatok belélegzése által átjuthat egy külön Univerzumba. A gyantás fenyőillat egészen sajátos módon keveredik a vadzsálya, érett olíva, tengeri só és szalmagyopár fűszeres-kurkumás aromájával. Elég egy szippantás belőle és kitisztulnak a gondolatok, gyógyul a test és a lélek.
Számtalan gyógynövény él a szigeten, de mind közül a kedvencem az immortelle, vagy ahogyan a helyiek hívják, smilje. Igénytelen, szívós növény, nagy mennyiségben fordul elő a köves, vörös talajon, ősszel apró,de annál szebb virágokat hozva. A népi gyógyászat nagyra értékeli olaját, neve halhatatlanságot jelent, hiszen sebgyógyításra, immunerősítésre, arcfiatalításra is használják, hogy csak néhány felhasználási módot soroljak fel a sok közül.
Talán a helyiek is ennek a növénynek köszönhetik időtlen fiatalságukat és életerejüket. Caminón jártamban nekem is szokásommá vált apró csokrokat szedegetni belőle és belélegezni illatukat, fáradtság és levertség esetén is hatásosnak bizonyul.
De a szívemnek a legkedvesebb formában a Kusshh natúrkozmetikumai által használom nap mint nap, szérumként, olajként, arckrémként, és ginbe keverve. Szeretem, amikor egy kis helyi vállalkozás igazi szeretettel és alázattal gyűjti be a természet kincseit és készít belőlük olyan termékeket, amelyek használata során visszarepülhetünk mi is a természetbe gyógyulni és feltöltődni a hétköznapok taposómalmából.
Kis baráti közösségem tagjai, akiket megérintett a sziget tiszta szépsége, már bevásárlólistákkal látnak el, ha új hazámba érkezem, hogy hazavigyem nekik azt a különleges hangulatot, amit Krk ad minden odalátogatónak.
Szeretettel ajánlom én is ezeket a csoda-termékeket azoknak, akik nap mint nap magukon szeretnék viselni Krk varázslatos atmoszféráját.
https://www.facebook.com/kusshhnatural

12/11/2023

Gombakaland

Életemben összesen egyszer szedtem gombát, amikor váratlanul belebotlottam egy őzlábgomba-mezőbe, és 3 kg finomsággal tértem haza nagy boldogan. Sokat nem kellett tennem érte, és nem is volt nagy rizikó, mert csak rámutattak, mit kell gyorsan leszedni.
Gabiék gombász programjára úgy indultam el, hogy leginkább velük szerettem volna találkozni, sétálni egyet az erdőben és maximum egy pörköltre valót gyűjteni a délután folyamán. Már az első félórában bántam,hogy nem az egész hétvégét dedikáltam a programnak, hiszen nem csupán a fenséges illatú erdőben töltöttem igazán izgalmas órákat a kincskereséssel, de rengeteg értékes információt is kaptam a szálláson a nagy tudású gombaszakértőtől, elkapott a remek hangulat is, és bántam,hogy a 40 féle gombából készült pörköltet sem sikerült megkóstolni.
Hihetetlenül izgalmas világba csöppentem, és Krk sziget újra meglepett változatos élővilágával és sűrű, bozótos erdei ösvényeivel.
Mérhetetlen büszkeséggel tölt el a csodás vargánya, rókagomba és csigagomba gyűjteményünk, plusz néhány hatalmas őzlábat is kaptam ajándékba egy kedves társunktól, szóval új szerelem és hobbi született.

11/11/2023

Márton napi borszentelő

Amióta Horvátországban élek félidőben, olyan,mintha egy romantikus film főszereplője lennék. Az utcán ismerkedem, barátságos, idegen emberekkel eszem-iszom és a számomra oly kedves horvát kultúra úgy nyílik ki a szemem előtt, mint egy csodálatos virág tavasszal.
Drága barátunk, Izidor ezúttal egy Márton napi borszentelőre invitált bennünket, mi pedig boldogan csatlakoztunk a társasághoz, ahol nagyrészt horvátul folyt a társalgás, de a jobbnál jobb borok is.
A travarica, a házi borok és isteni ételek, az őszinte vendégszeretet mellé talán nem is kellett nyelvtudás, az est végére teli szájjal nevetve, asztalok között összekapaszkodva, tánclépésben örültünk egymásnak és annak,hogy élünk.
Felesküdtünk horvátul a bor és a sült tintahal, az isteni étkek és egymás tiszteletére és kaptunk bőségesen a nyakunkba szenteltvizet egy edénymosó keféjéből is, így igazán áldottnak érzem magam.
Végtelen hálát és szeretetet érzek, itt minden nap egy csoda, de ami igazán fontos, hogy ezt a csodát bárki, bárhol megélheti, ha kinyitja a szívét mások felé. Élni pedig így és csak így érdemes.

10/11/2023

Őszi tenger Rijekában

Kedvenc strandomon, a Sabličevo-n nyugalom és béke honol, kormoránok napoznak a sziklákon és a nap sárgás fénye olyan erősen verődik vissza a vízen, hogy szinte nyári meleget áraszt.
A tömegnyomor helyett csend fogad, egyetlen úszó élvezi velem a sirályok vijjogását és a hullámok hangját a köveken.
Valódi meditáció ez, turista szezonon kívül..

09/11/2023

Sejtelmes őszi esték Vrbnikben és Krk városban

A világok közti átjárók jutnak eszembe róluk, hártyavékony a határ történelmi korok, innenső és túlsó világ között...

08/11/2023

Cickini

Krk szigeten barangolni mindig felér egy időutazással. Mivel a római kori, a középkori és újkori épületek mind ugyazokból a szürke kövekből épültek, alapos kutakodás nélkül néha lehetetlen megállapítani, mely érában is jár az ember, ha egy elhagyatott területre érkezik.
Cickini alapjai római időkre nyúlnak vissza, de az 5-7. században a romokra keresztény templomot és keresztelőt építettek. Érdekes és romantikus út vezet a napfényben fürdő romokhoz, szinte jelöletlen ösvényen lehet megközelíteni a több épületből álló templomegyüttest, amelynek atmoszférája hihetetlen nyugalmat áraszt. A kövek között barangolva úgy érzi magát az ember, hogy tüstént találni fog valamit, amit még soha, senki nem fedezett fel, a törött, középkori cserepeket tanulmányozva hirtelen rekonstruálni lehet a múltat, csukott szemmel felépítve a hajdani szakrális központot. A keresztelőmedence csendjében elképzeltem, milyen élénk spirituális élet zajlott itt egykoron, ahol a sziget lakosait avatták és vezették be abba a hitrendszerbe, amely szerint az egész közösség élte az életét.
Szeretem látni, ahogyan a történelem észrevétlen ujjai nyomot hagynak az emberek lelkében és szokásaiban. A nemes egyszerűség és hivalkodásoktól mentes szellemi örökség ott él mai napig a szigetlakókban, egyszerre modern és konzervatív elvek szerint peregnek itt a hétköznapok. A múlt éppoly erős, mint a jelen, a határok pedig úgy mosódnak el a korok között, mint az akvarell festmények színei a vastag itatós papíron.
Itt minden nap több világban sétál egyszerre az ember, mintha egy festmény vagy könyv része lenne, vagy díszlet egy nagy színdarabban. Egyszerre apró és jelentéktelen, ám fontos színfoltja a nagy Egésznek, írója és olvasója a Mesének.

06/11/2023

Tükröződések az éjjeli eső után- Rijeka, piac

06/11/2023

A Camino útján

Szokás azt mondani, akkor vagy az utadon, amikor valahogy minden összeáll ahhoz, hogy jól érezd magad. Próbáltam ugyan felkészülni az itteni nagy esőre, de a gumicsizmám elakadt félúton a Magyar Posta és a veresegyházi otthonom között. Rijeka és Krk azonban nem tervezte, hogy cuppogósra áztat, azt meghagyja nekem arra az esetre, ha Caminózom. Szikrázó napsütésben és 20 fokban vágtam hát neki az Omišalj és Čižići közötti rövid szakasznak, hogy immortella és zsálya csokrot kössek magamnak, élvezve azt az újszerű csendet, amit a Camino akkor ad, ha egyedül vágok neki.
A fűszeres illatú köves ösvény most egészen más arcát mutatta nekem, bakancsom puhán kényeztette a lábamat, a pengeéles kövek pedig mintha szelíden elhajoltak volna előlem.
Néhány hete még ez az ösvény a küzdelmek útja volt, lelki és testi szinten egyaránt, ma lágyan gyógyított és felkínálta nekem gyógynövényeit. Megköszöntem neki a sok tapasztalást, és magamba szívtam a semmihez nem hasonlító illatát az őszi Krk-nek, ami úgy tartozik már hozzám, mint nagymamám fűszeres polcának szegfűszegillatú emléke.
Jó érzés arra gondolni, hogy évezredek történelméhez én is hozzáírok itt néhány mesét. Talán a kövek és a tenger emlékezni fog rájuk, ha már nem leszek.

05/11/2023

A piac ma elmaradt..

05/11/2023

Tegnap éjjel esett egy kicsit..

04/11/2023

Hetek óta esik,de mire hazaértünk, Rijeka ránk mosolygott. Itt lenni mindig szerelem. ❤️