22/12/2023
2. rész. /
Évzáró Úti beszámoló
Olaszország
Bibione, Latisana , Aquileia, Velence
2023. december.
1.nap
Budapest.Szürke hideg reggelre ébredtem és reggel 5re ki kellett érnem a Camponához, mert Szeged felől jött egy barátom, aki ott tudott felvenni az M0-áson. Szél Kálmán térnél próbáltam Boltot hívni, de mivel a legközelebbi a Szabadság téren kavargott, 50 literes full zsákommal a hátamon , jött a gondolat , hogy Déli pályaudvar.. Ott vannak taxik.
Villamossan oda is értem hamar , de egy sem állt és Bolt sem jelzett. Jött is a káromkodás , de szerencsémre jött egy és integettem és megállt.Haza felé ment de látta táskával vagyok és esős hideg nap van , gondolta segít.
Vannak még rendes emberek. Innen és köszi még egyszer.
Camponához érve , 10 perc várakozás után már úton is voltunk egy Olaszország felé.
Szlovéniáig az út rendben is volt , azonban akkor érkezett az a nagy hó ami utána az országot beterítette , szóval külső sávban 90el tudtunk csak menni , de szerencsére ez nem törte a kedvünket. A biztonságunkat előtérbe helyeztünk.
Olaszországba érve a nap is ki sütött, ennek nagyon örültünk.
Latisanába érkezve egy olasz étteremben kezdtünk azonnal. Fehérbor, sonka , és egy Frico (sült sajt) meg is hozta azonnal az olasz ízek hangulatát.
A környéken a kaja mindenhol kifogástalan minőségű volt. A vacsora után haza mentünk és elraktuk magunkat másnapra.
2.nap
Kiadós reggeli után útnak indultunk Latisanából. A rossz idő már a múlté. Hétágra süt a nap és azt mondja nekünk induljatok!
Útcélunk Bibione. Azonnal mindenek előtt látnunk kell a tengert! Ez volt a koncepció! 🙂
Bibione klasszikus nyári üdülő övezet, , melyet a szezonban bárok, nyugágyak, napernyők és vége láthatatlan hemzsegő tömeggel lehet jellemezni.
Most viszont teljesen üres volt. Ha valami ez meghozta a kedvünket a felfedezéshez. 2,5 órát sétáltunk a parton és 10 emberrel találkoztunk. Az időjárás olyan 20 fok körül lehetett , szél sem volt és a tenger hullámzása élesen halattszott.
Útközben megálltunk egy helyi kis borozóban egy pohár borra és egy kis sajtra ,amivel a helyiek kedvesen kínáltak. Jól esett a befogadás és kedvesség.
Beszélgettünk velük , érdeklődők voltam és a végén még fizetni sem akartak hagyni, de azért hagytunk valamit mégiscsak.. majd ebédelni indultunk.
Ebédre elmentünk egy helyi étterembe a szőlő ültetvénybe, tipikus helyi étterem, mindenki ismert mindenkit. Közölték velem ez Olaszország itt enni kell (!) , nincs mese, ezt elég hamar leszögezték a helyiek bárhova mentünk is jó diák módjára jól be is zabáltunk. 😃 Arra, hogyan lehet keveset enni Olaszországban egy étkezésre nem sikerült rájönnöm.
Én újra "hideget ettem" sonka , sajt és egy pohár helyi bor társaságában. A minőség kifogástalan volt. Erről nincs is értelme bármi egyebet írni. Minden íz egy külön történet. Gasztronómia , magas iskola. Jobb volt, mint azt elvárnám!
Ebéd után vissza a szállásra , kicsit rendezkedtünk és egy kis délutáni pihenés után elmentünk megnézni egy másik partszakaszt(Brussa spiaggia). Csak ajánlani tudom. Ez még jobban tetszett nekem , mint az előző, mert ezt egy természetvédelmi terület volt, itt minden fajta vállalkozás is tiltott és a tenger rengeteg kagylót és uszadékot hordott ki a partra.
Gyerekek módjára a parton kagylót gyűjtöttünk ajándékba az otthoniaknak. Itt már azért találkoztunk más " kagyló gyűjtögetőkkel" és a szél is erősebb volt, de ez nekem sokkal testközelibb volt , mint a kiépített part. Elsőre azt a partot láttam, aztán a másikat.Ez így volt jó.
15km séta következett a homokban, egyszerűen nem tudtunk betelni a parton sétálással. Közben ránk is sötétedett, el is fáradtunk és én azt gondoltam , hogy megyünk haza és lepihenünk, de közölték , hogy dehogy megyünk haza, megyünk enni (!!) , enni kell (!!). Még pizzát nem is ettem és már két napja itt vagyok ezen azonnal változtatni kell .
A helyi pubba mentünk. Mindenki éppen az Inter - Udinese meccset nézte. Kikapott az Udinese 4:0-ra , mindenki rázta az öklét, és elhangzott az összes olyan szó, amit most nem írok le ide akkor is érted , ha először vagy Olaszországban.
A margarita pizza olyan volt , hogy az első falatnál le kellett tennem 2 percre és nem csak azért mert tűz forró volt hanem mert olyan vékony és kemény volt a tészta , hogy eltört a kezemben. A feltét csak helyi alapanyagból. Azt hiszem , azzal a mondattal tudom legjobban átadni amit ott mondtam:
"Oh my God , it's really f..cking good!" 🙂
Egy ilyen nap után már azt hittem mindent láttam , pedig ez még csak a kezdet volt.. vacsora utána haza mentünk és a TVben a Piedone Hongkongban ment eredeti nyelven. 🙂 Ennek nagyon megörültünk! 😃 Jobb olasz film nem is lehetett volna! Egy ideig néztük , majd kidőltünk aludni.
3. nap
Reggelt egy helyi kávézóban kezdtünk. Az olasz kávé a kötelező nap indítás része egy turista számára , majd az 50 km-re lévő "Abbey of Rosazzoo" apátság felé vettük az irányt. Az apátságot 1070ben alapították.A barátaim azt mondták régen voltak itt papok is , de most csak mi voltunk ott.
A templomkertben faragott szobrok és rózsabokrok között sétálgattunk. A táj magával ragadóan gyönyörű volt. Ameddig a szem ellát csak szőlő és a helyi kultikus ciprusfák minden méretben. Az apátság után újra autóba ültünk és kocsikáztunk az ciprusfák között , ameddig újra nem jött a kötelező rész, hogy gyerünk enni! 🙂
A környék egyik turisták által ismeretlen éttermébe mentünk egy dombtetőre. A kert ikonikusan olasz mintára berendezett hely volt, a végén tudtam meg , hogy egy spanyol fickó üzemelteti , aki megkóstoltatta velünk az önmaga által készített biancot. Miközben ittunk többször rámutatott a szőlőre tőkére , hogy ez arról van.
Az idő továbbra is velünk volt. Nagyon megnyugtató érzés volt egy pohár borral a napsütésben a ciprusfákat nézni.
Terveink szerint haza indultunk volna a program után, azonban az idő annyira alánk dolgozott , hogy térkép a kézbe mit lehetne még megnézni. Hamar jött is a válasz a 16. században alapított Palmanova erődváros.
A város 9 szögletű alaprajzát máig megőrizte és 13 km2-en terül el. Az UNESCO világörökség része. A hatszögletű főtéren (Piazza Grande) bementünk a székesegyházba (Duomo di Palmanova) , és egy kávézó teraszán a kötelező Espresso társaságában jót beszélgettünk.
Haza indultunk. Visszaérve a városba , nem meglepő , hogy enni indultunk , de nem bonyolitottuk és visszamentünk a "tegnapi pizzázóba" . Másodszorra sem volt rosszabb! A kedves helyiekkel koccintottunk párat Amaro Montenegróval és haza indultunk aludni.
4.nap
A reggelt és bevásárlással és ismét a kávézóban kezdtük. A kávézóban megbeszéltük, hogy annyira élveztük a történelmi látnivalókat, hogy kutatni kezdtünk mit nézzünk meg. A választás Aquileia-ra esett . Az ókori római várost i.e. 181-ben alapították.
Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye. Az UNESCO világörökség része. A Római Birodalom egyik legfontosabb kulturális és kereskedelmi központja volt. Marcus Aurelius korában ( 168) lakossága elérte a 100.000 főt. Itt látható a A várost a hunok Attila vezetésével 452-ben lerombolták.
Szerencsénkre itt sem volt szinte senki, teljesen üres volt.Az ókori mohás romok és ciprusfák között sétálva az ember maga mögött hagyja a valóságot. A történelmi térerő szinte kézzel fogható . A főtéren egy hatalmas oszlop áll egy Romoluszt és Rémuszt szoptató bronz farkassal a tetején.
A belső múzeumban, a régészeti feltárás eredményeképpen kb. 2000 éves mozaikok vannak. Egyszerűen nem lehet elmenni mellettük. Csodálatosak. Többször feltettük a kérdést, hogy vajon, hogy nézetett ez ki akkor?! Azt gondolom lenne mit tanulnunk tőlünk. Kihagyhatatlan helyszín, ha az ember erre jár. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
A városnézés után szinte már túl sok a jóból érzések közepette, haza indultunk. Otthon pihentünk pár órát és rendbe szedtük magunkat és természetesen enni indultunk. A záró vacsorát nem akartuk a véletlenre bízni. Asztalt foglaltunk Latisanaban a Hotel Ristorante Bella Venezia éttermében.
A hotel a 70 évek olasz hangulatát idézi. Az étteremben sok éves fal képekkel idézi a nálunk némileg komolyabb vendégeket. 😃 Járt itt a 2. János Pál pápa , a Marlon Brando , Ernest Hemingway utóbbiról elmesélték , hogy rendszeresen itt vadászott és este szeretett a lakoma mellett a pohár fenekére nézni. Nem tudom igaz-e , de én elhittem nekik. Az étterem kimagasló színvonalú. A tengeri ételek mellett döntöttünk és királyrákot és tintahalat ettünk, a helyi bor mellé. Deszertként Grand Marniert szolgáltak fel mandarin fagylalttal. Fantasztikus gasztronómiai élményt nyújtott. Megkoronázta az étkezés témát. A kiszolgálás kifogástalan volt, legalább háromszor mosolyogva, kedvesen és érdeklődően oda jöttek hozzánk, hogy minden rendben van e?! Sosem felejtem el azt a vacsorát. 10/10!
Ezt követően haza mentünk és mosollyal az arcunkon aludni mentek a többiek. Én nem bírtam! Járt az agyam, hogy van még egy napom és a barátaimnak dolga van holnap mit fogok csinálni?! Semmi kedvem nem volt egy napot még a lakásban ülni mielőtt haza indulunk. Itt vagyok Olaszországban kihasználom rendesen az időt. Kezembe vettem a telefonom és a konyha asztalnál kutakodni kezdtem.
Kinéztem egy kora reggeli vonatot és eldöntöttem 1 óra 20 perc az út oda és vissza is van vonat este. Elmegyek egyedül Velencébe. 🙂
5.nap
Reggel korán keltem. Összepakoltam a táskám és a Bibione vasútállomásra sétáltam. Szép reggel volt, nem esett. Semmi szél. A vonat percre pontosan érkezett. A büfékocsiban megittam a kötelező reggeli kávét és beszélgettem két amerikaival, ez így épp jó volt, de nem voltak túl szimpatikusak bevallom. 1 óra 20 perc múlva Velence megjelent előttem.
Azonnal tudtam , hogy jól döntöttem. Jártam már itt gyerekkoromban, de most felnőttként elhatároztam megnézem rendesen magamnak. A vasútállomásról kisétálva azonnal magával ragadot a hely. Velence egyedi. Ilyen csak egy van.
A kis csatornák mellett egy kis sandwichezőbe tévedtem, mert nagyon éhes voltam. A mellette lévő ajtó fölé az volt írva, hogy 1489. Ettem pár falatot és tovább is indultam. Egyszerűen annyira tetszett , ez a vízi élet, hogy azonnal magával ragadott. Csak azt éreztem sétálni akarok.
A Szent Márk téren ittam egy kávét a Caffé Florianba. Ez a világ első kávézója 1720ban alapították. Nekem volt asztalom mikor oda értem , majd jött két német hölgy, hogy bejönnének, de nincs szabad asztal, mondtam nekik szívesen megosztom, ez csak természetes. Leültek mellém és nagyon jól elnevettünk együtt.
Ők a galériába mentek, hívtak magukkal, de én sétálni akartam és fotózni, kicsit egyedül lenni, szépen sütött a nap, így elköszöntünk. Pár utcával arrébb a gondolásokkal leszólítottak , mondták elvisznek csupán 85 euro egy óra. Mondtam az nekem sok és kedvem se nagyon van most, nem éreztem,, így kedvesen elköszöntünk. Mentem kb 50 métert , majd egy spanyol srác utánam szaladt a spanyol barátnőjével, hogy látják, hogy egyedül vagyok és azért nem megyek, mert nagyon drága, mert ő itt tanul Erasmuson és tud egy helyet, ami egy másik gondola kikötő, amit csak a helyiek használnak és ott 2 euro fejenként!
Ismétlem turista ár 85 euro, helyi ár 2 euro fejenként! Elröhögtem magam mondom ok menjünk, ezt megnézem magamnak. Oda mentünk 15 perc séta után , nagyon jó fejek is voltak és tényleg ott volt egy gondolás fickó, aki a neki adott 2 eurot csak egy szatyorba hajította a többi közé a gondola aljába. Volt már benne vagy 4 marék 2 euros. 🙂 Az 'O Sole Mio' -n nevettünk , hogy most kell e énekelni, vagy mi van ilyenkor, de a gondolás fickó olyan arcot vágott, hogy elengedtük azonnal a témát. 😃 Mentünk 20 percet majd kiszálltunk. Épp elég is volt. Gondolázás Velencébe így csak teljesítve lett.
Elköszöntem a spanyoloktól és újra nyakamba vettem a várost. Ennyi kaja után, ami az elmúlt napokban volt, kajára gondolni sem tudtam. A parton gyalogoltam és néztem a hajókat. Időnként olyan hajókat is felfedeztem, ami a város közepén a "Grand Canal"-on egyszerre kettő betonkeverő autót vitt. Az különösen furán nézett ki. Sétáltam, de főleg fotóztam 3 órát, közben be is sötétedett. A város fényei közepette hajóra szálltam és a vasútállomásra mentem. A vonat ismét pontosan indul és csodás nap után vissza indultam Latisanaba. Velence egy csoda! Látni kell mindenkinek legalább egyszer!
Latisanaba haza érve , még egy vacsorára hívtak , de azt már tisztelettel visszautasítottam. Összepakoltam és lefeküdtem aludni. Reggel korán indultunk vissza és délutánra itthon is voltam.
Legalább 2000 km újra kipipálva! Imádtam ezt fantasztikus örök élményű pár napot! Köszönöm mindenkinek, aki részt vett benne!
Köszönöm, hogy végig olvastad a bejegyzést! 🙂 Folytatás következik! 🙂
"Mindenütt jó, de a legjobb messze!"
Dávid Attila
