25/02/2022
CONTRA - AQUINCUM, BUDAPEST
A Március 15. tér üveg alá rejtett kövei az egykori római erőd maradványai. Itt húzódott a Római Birodalom határa, és az erőd a közeli Aquincum helyőrségeként funkcionált.
A római korban Pest szigetként emelkedett ki mocsaras, ártéri erdőkkel sűrűn benőtt környezetéből. A Duna egy ága vette körül; ez a Margitszigetnél hagyta el a fő ágat, és a mai Boráros térnél egyesült ismét a Dunával.
Ez a természetes védelem és a jól belátható sík vidék t***e alkalmassá a területet erőd építésére, de helyének kiválasztását politikai okok is indokolták: ősidők óta itt volt az Alföldre vezető út révátkelője, melyet római kereskedők is használtak. Szemben, a Gellért-hegyen az illír-kelta eraviszkuszok törzsszervezetének székhelye, a Tabánban pedig kiterjedt fazekasnegyedük található. Itt egy római postaállomás is működött.
A Contra-Aquincum római kori erőd, a pannóniai limes egyik fontos állomása lett. A Kr.u.2. század elején épült, majd a 3. század végén alapjaitól átépítették. Diocletianus császár (284-305) nagyszabású hadseregreformot hajtott végre, újragondolva a Duna-menti limes erődrendszerét is. Három jelentős bázist erősíttetett meg: Bononiát, Lugiot és Aquincumot, mindegyikhez balparti, megfelelően megerősített ellenerődöt társítva.
A Codex Iustinianus említi, hogy a császári udvar 293. szeptember 10-től 294. augusztus 20-ig Sirmiumban tartózkodott. Ezen időszak alatt a császár látogatást tett Aquincumban, s személyesen felügyelte a balparti ellenerőd építési munkálatait.
A 84x86 méter széles épület 10 méter magas volt, és a 3,5 méter vastag falai mögött bárki biztonságban érezhette magát. Az egész együttest kiterjedt árokrendszer vette körül.
Az erőd belső elrendezése szakít a hagyományos táborépítkezésekkel. Az épületek szorosan a falak védelmében helyezkedtek el, talán azért, hogy az ellenség nehezebben tudja felgyújtani őket. Így a tábor közepén hatalmas, szabad tér maradt. Épületei közül csak egyről van információnk: ez a sacellum, a táborszentély, ahol a csapatjelvényeket őrizték. Cella trichora alakú volt, formája már az ókeresztény kápolnákra hasonlít; feltehető, hogy a késői római korban keresztény templomként is használták. A délkeleti saroktorony védelmében állt; maradványai megtalálhatóak a Belvárosi Plébániatemplom kriptájában.
Kr.u. 430 körül a Nyugatrómai Kormányzat szerződés keretében ürít***e ki Pannonia Valeria tartományt, és adta át a hunoknak. Hogy a népvándorlás idején az erőd lakott volt, csak feltételezés, de egy biztos: a honfoglalás idejében falai még álltak. Anonymus tudósítása szerint Taksony vezér a volgai (muszlim) bolgároknak adta a helyet.
Zsigmond király korában már újabb nagyszabású építkezések történtek; a római erőd adta keretek szűkössé válnak. Köveit lassan széthordták a pesti házak építéséhez, a török korra a felszínen már nyoma sem maradt.
fotó:Németh Ádám http://virtualreconstruction.com/wp/?p=558
forrás:Wikipedia