19/11/2021
November 13. a magyar szentek ünnepe. Ekkortájt több kiemelkedő elődünkről is megemlékezünk: november 11-én Szent Mártonra, november 19-én Szent Erzsébetre emlékezünk.
Életpéldájukból kiindulva érdemes átgondolni, mi miben tudunk másoknak segíteni, mi az, amivel nap, mint nap örömet, enyhülést okozunk mások számára.
Idézzük fel röviden két magyar szentünk történetét.
Szent Márton napjához közeledvén érdemes kicsit feleleveníteni ismereteinket róla, hiszen azok közé a szentek közé tartozik, akiknek nagyságát egyetemes léptékben mérhetjük, miközben származása és hírneve a magyarsággal is is szorosan összekapcsolható, hiszen Szűz Mária mellett ő az ország társpatrónusa (nem véletlenül Márton neve alatt lett felszentelve Szűz Mária után szinte a legtöbb templom). Bizonyos krónikák szerint a 4. században élt, az akkori Pannoniához tartozó Savariában (mai Szombathelyen) született Márton magyar-hun királyi vérből származik. Egyes felvidéki templomokban Szent Márton alakja egy oltáron található a három nagy magyar szent királlyal: István, Imre, László. Királyaink a fehérvári Márton templomban tették le a koronázási esküt. Sőt az is magyar vonatkozás, hogy Szent István királyunk zászlajára Szűz Mária mellett Szent Márton alakját tet***e, hiszen kultusza már a honfoglalás előtt virágzott Pannónia területén. 860-ban, már írásban oklevél említi, hogy Savariában templomot szenteltek Szent Márton tiszteletére. Hozzánk, magyarokhoz köti születésének helye is. Savariában született 316 táján és Páviában nőtt fel és apját követve állt katonának. Egyes iratok Márton születési helyét Szent Márton hegyére teszik, ahová a Pannonhalmi szerzetesrend is épült. Nyáron, Győr-Pannonhalma vezetett túránkon erről is szó lesz majd.
Békés természetével, adakozó kedvével kitűnt katonatársai közül. Az egykori Szentmártonfalva régi temploma állítólag a szent szülőhazájának helyére épült (a mai Szombathely része) és a templom előtti kút már a középkorban “Szent Márton kútjának” hívtak, aminek vizével keresztelték meg a gyermeket. A kutat, amelynek vizével később - a hagyomány szerint - Szent Márton megkeresztelte édesanyját, 1360-ban egy birtokbejáró oklevél is említi.
Sok legenda fűződik nevéhez. Bár apja katonának adta, ő mégis felmentését kérte parancsnokától, aki ezt gyávaságnak vélte. Erre Márton fegyvertelenül a csatasor élére állt, s Jézus nevében sértetlenül áthatolt az ellenség sorain.
A leghíresebb legenda róla, mikor úton hazafelé egy fázó koldussal találkozott, akivel megosztotta katonaköpenyének felét. Mint később kiderült számára, a koldus maga Krisztus volt, aki aztán megjelent neki álmában és Márton látta, hogy a vállát az ő fél palástja borítja. Egy másik legenda szerint, miután Márton egy szegénynek adta ruháját, a mise előtt az esperes csak egy kurta kis ruhácskát tudott neki adni. Amikor ebben a rövid ruhában állt ki misét mondani, a Szentlélek tűzként a fejére szállt, s amint könyékig takart kezét az égnek emelte, a szent angyalok aranyos, gyöngyös palásttal fedték be meztelenségét.
18 éves kora után, miután megkeresztelkedett, támogatója volt Szent Hilariusnak, s ahol remeteségbe vonult, mindig megtalálták a segítségre szorulók, s hamarosan kolostor is épült ott, ahol tartózkodott éppen. 371-ben, amikor Tours püspöke meghalt, a nép őt akarta a helyére választani. Márton viszont inkább szerzetes szeretett volna maradni. Egy népi hagyomány szerint püspökké választása elől ludak óljába menekült, de az állatok gágogásukkal elárulták őt. Így lett ő Tours méltán híres jóságos de szigorú püspöke.
Egy alkalommal fiatal szerzetesekkel sétált, amikor egy birkanyíró emberre és bégető bárányára lett figyelmes. “Nézzétek a kis jószágot! Ő is megfogadta Keresztelő János tanácsát, hogy ha valakinek két ruhája van, azt ossza meg azzal, aki ruhátlan.”
A régi időkben Márton a gazdasági év kiemelkedő napja volt. A földbért György és Márton napján kellett leróni. Ő a jószágok egyik kiemelkedő patrónusa, védelmezője. Sok helyen ilyenkor rétest nyújtottak, hogy evvel nyújtsák ki Márton köpönyegét és így terítse be Márton a határban meztelenkedő, fagytól remegő őszi vetést a mezők Jézusát, hogy az elkövetkező évben bő termés legyen, a család ne szűkölködjék, s a szegényeknek is jusson. Szent Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabadott, mert különben marhavész lesz. A dög odasiet az ilyen helyekre, és ruha helyett majd a jószág bőrét terítik ki.
Márton a jószág istállóba kerülésének utolsó napja volt, erre az időszakra már illett befejezni minden kinti munkát. Sőt, időjósnak is használták: ha tisztán ment le a nap, kemény tél, ha “ha homályba szentült, lágy tél lészen”., vagy ha fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, akkor kemény tél lesz. Népi szokás volt a napján a fiatalok trágyás tállal a kezükben kiálltak a mezőre és onnan mind a négy égtáj felé kikiáltották hogy “keletrül is, nyugatrul is, alulról is, felülről is gyüjjenek a kérők”. A trágya szimbolizálta a vágyott asszonyéletet és azt az ölet, ami majd magot fog és a tápláló áldozatkész asszonysorsot is.
Védőszentjüknek tekintik a katonák, lovasok, csendőrök, koldusok, libanevelők, borkereskedők, bőröndösök, bőrgyártók, kádárok, kefekötők, kesztyűsök, molnárok, papi szabók, szállodások, tímárok, ügynökök; az ő oltalmát kérik gyermekbajok, orbánc, gennyes betegségek idején
Márton személye az egész emberi életet átszövi a jótékonyságtól a hithirdetésig, a betegek gyógyításától a szerzetességig, az önzetlenségtől a vezetői képességig. Ahogy a Nyilas időszakába lépünk, a befelé fordulás ideje érkezik meg. Advent kezdete, és ezzel együtt az egyházi év kezdete is elindul. Ez az előkészület a Fény-gyermek, Jézus születésére. Az év e szakaszára eső ünnepek és szentek ebben lehetnek segítségünkre.
Szent Márton segít Krisztus békéjéhez kapcsolódni, annak, aki folyton harcol magával, környezetével és az Égi akarattal.
Miben kellene Nekünk most lelkileg nagylelkűnek lenni? Ki vár a nagylelkűségünkre?
Másik kiemelkedő szentünk, II. András és merániai Gertrúd leánya, Erzsébet 1207-ben, született, szülőhelyének Pozsonyt, Óbudát, illetve Sárospatakot nevezik meg. Három testvére közül bátyát IV. Bélaként választották királlyá. A kor szokásai szerint Erzsébetet fiatalon, négy éves Erzsébetet eljegyezték korában Hermann türingiai gróffal és Wartburg várába került. Miután vőlegénye 19 évesen meghalt, Hermann öccsével, Lajossal jegyezték el. 1221-ben tartották az esküvőt Eisenachban. Férjével boldog házasságban élt, három gyermekük született, de Erzsébet már az első gyermeke, Hermann születése után árvaházat alapított és szegényeket segített. Második gyermeke, Zsófia születését követően kórházat alapított, ahol maga is részt vett a betegápolásban. Sokat böjtölt, virrasztott, vezeklőövet hordott.
Férje katonai távollétében átvette a tartomány kormányzását és a járványok, éhínség okozta károkat az éléstárak megnyitásával, adományokkal enyhít***e. Ezt sokan rossz szemmel nézték, azonban Lajos hazatértekor minden tettét jóváhagyta.
Lajos részt vett a keresztes hadjáratban, ruhájára Erzsébet varrta fel a kereszt jelét és ő maga ettől kezdve gyászruhát hordott. Férje 1227. szeptember 11-én elesett és harmadik gyermeküket, Gertrúdot már nem láthatta. IX. Gergely pápa szigorú gyóntatót és védelmezőt nevezett ki Erzsébet mellé, aki sok tekintetben korlátozta. Férje öccsével megfosztották vagyonától és férje birtokainak jövedelmétől. Erzsébet gyermekeivel elmenekült Wartburgból és fonásból, ékszereinek eladásából tartotta fenn magát. Később a család javaslatára Marburgba költözött. II. Frigyes császár megkérte kezét, de nem akart újabb házasságot kötni. Az Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett és egyszerű, szürke köntösben járt.
Halálának napját 3 nappal korábban megjósolta. 1231. november 17-én hunyt el. Sírja mellett számos csodás eseményt jegyeztek fel és 1236-ban kezdték építeni a Szent Erzsébet templomot, mivel IX. Gergely pápa már halála után négy évvel, 1235-ben szentté avatta.
Legszebb legendája a szegények megsegítéséről szól, amikor férje halála után kenyeret vitt gondozottjainak, miközben találkozott szigorú sógorával, Henrikkel. A kérdésre, hogy mit visz kosarában, azt válaszolta, rózsákat, mert tartott attól, hogy megtiltják neki a jótékonykodást. Amikor megmutatta kosarát, valóban illatos rózsák voltak a kenyerek helyén. Isten így jutalmazta meg segítő szándékát és hatalmas hitét, kitartását.
Erzsébet példáján elgondolkozva tegyük fel a kérdést, hogy mi miben tudunk jótékonykodni a rászorulóknak, mi az, amit adhatunk, amivel mások többek, jobbak lehetnek?
