27/02/2015
Röpül a labda...
Rovatszerkesztő: Németh Dániel
Talán sokaknak ismerősen hangzik ez a cím...Igen, a korábban oly sikeres és népszerű rovat idén követve a hagyományokat, folytatódik. Új embereket, művészeket, szigetlakókat, helyi időseket ismerhetünk meg. Első interjúra Molnár Zsolt polgármester Urat kértem fel...
Németh Dániel: Jól tudom, abszolút helyi születésű vagy?
Molnár Zsolt: Igen, ide születtem (a szentendrei szülőotthonban), de a kérdés helyi vonatkozása szerint úgy is mondhatom, hogy abszolút és részben egyaránt helyi születésű vagyok. Anyai ágon amióta az anyakönyvezés fellelhető a helyi református gyülekezetben, az 1700-as évek közepétől, megtalálhatóak az őseim. Apai ágon, nem nyúlik ilyen messzire a helyi gyökér. Nagyapám az 1960-as években erdészként került a faluba, így találkozhattak egymással szüleim.
N.D.:Szeretsz itt élni?
M.Zs.: Számomra Szigetmonostor (Horányt is beleértve) a Világ legjobb helye. Amikor iskolába, vagy a munkába Budapestre jártam, nagy megnyugvás volt számomra hazaérni. Nagyon szeretem a falu barátságosságát, közvetlenségét, és segítőkészségét, amelye számos esetben ország-világ előtt is nyilvánvalóvá vált. Szeretem azt, hogy ismerjük egymást, és azért még sokan köszönnek, az idegeneknek is. Egy település legnagyobb értéke, hogy közösség, Szigetmonostornak erőssége volt ez a múltban és remélem, hogy a jövőben sem lesz másként. Feleségem számára Horány ligetes utcái és kertjei, a Duna-part a nyugalmat jelentik.
N.D.: Sok tevékenységhez, programhoz adod a neved, több civil szervezet tagja is vagy. M.Zs.: Mennyire fontos számodra a közösség?
Az életemet folyamatosan végig kíséri a közösséghez tartozás, közösséggel együtt cselekvés. Kezdődött ez a református gyülekezettel, folytatódott az iskolával, a keresztyén közösségekkel, majd a focicsapattal, a tánccsoporttal, a faluszépészeti egyesülettel, de sorolhatnám még… Jelenleg is, ha csak a helyieket számolom, 6 civilszervezet tagja vagyok, de ennél több életét ismerem közelről. Ha lehet ilyen személyes véleményt mondani, sajnos korunk nem kedvez a közösségeknek. Az egyén, az Én előtérbe állítása oda vezet, hogy az ezt követők számára csak a saját cél, a saját érdek számít, akár a másik fél kárára is. Szerintem egy jó településen mindenki számíthat a másikra. Itt a mindenki és a másik szó egyaránt hangsúlyos, mert ha valaki csak elvesz ebből, de nem hajlandó hozzá tenni akkor már benne van az önzés csapdájában.
N.D.: Milyen ember vagy, mikor nem vagy polgármester?
M.Zs.: Erről a környezetemet kell megkérdezni, legjobban a családom, a feleségem tudná megmondani. Mentalitásban én egy nyugodt, türelmes embernek gondolom magam, szeretem a sportot, szeretek kirándulni, és szeretem az állatokat és a növényeket is. Mindezzel együtt itt a településen nem tudok nem polgármester lenni, hiszen számomra örömteli módon, nyilvános helyeken sokan megszólítanak és mondják el problémájukat tanácsukat, kérésüket legyen az utca, bolt, vagy bevásárló központ, színház.
N.D.: Hogyan látod Monostort, Horányt 10 év múlva?
M.Zs.: Tíz év kimondva nagy idő, de mégis nagyon közel van. A nagyobb léptékű feladatok döntéstől a megvalósításig történő végig viteléhez 3-5 év szükséges. Ennek fényében nincs is olyan messze 2025. Mégis kiemelném azt, hogy az egészség és az egészséges környezet jelentősége egészen biztosan a jelenleginél nagyobb lesz akkorra. Monostor, Horány jó úton jár ezen értékek megőrzése, felmutatása irányába. Tíz év múlva erről nem csak mi fogunk tudni, hanem irigyelt, vágyott érték lesz ez sokaknak. A jelenleginél jóval több ember számára jelent majd munkát is mindez. Tíz év múlva a közlekedés könnyebb, gyorsabb lesz, a horányi ingatlanok jóval nagyobb arányban lakottak lesznek. A főbb utak burkolását is sikerülhet befejezni addig.
N.D.: Mesélj a gyerekkorodról...
M.Zs.: Nagyszüleim földművelő gazdaemberek voltak, a Szövetkezet által elvett földek ellenére sok földet műveltek, a szövetkezet által biztosított keretek között. A mi családunk volt az egyike azoknak, akiknél a legtovább maradtak meg a lovak, mint a gazdálkodás segítői. Hárman vagyunk tesztvérek, nővérem és egy ikertestvérem van. Úgy neveltek bennünket szüleink, hogy már kisgyermek korunktól aktívan részt vettünk a gazdálkodás megkívánta feladatokban. Általános iskolás korunk utolsó éveiben már egyedül befogtunk és szállítottunk lovas kocsival árut a horányi piacra, trágyát a nyaralókba, vagy takarmányt, szénát otthonra, de szántottunk is, ha erre volt szükség. Egyik farsangra vállaltuk, hogy az italt a boltból mi visszük el lovas kocsival az iskolába, amikor ütköztünk az iskolabusszal. Nem történt komolyabb baj, de a lovas kocsit újjá kellett építeni.
Gyermekkoromhoz kötődik az is, hogy nagyon szerettünk szerepelni, főként a református gyülekezetben karácsonykor nyílt erre lehetőség, de húsvétkor is évről évre új verset írtunk. Amikor lehetőség nyílt a focipályán rúgtuk a bőrt, emellett sokat kirándultunk szüleinkkel a falu körüli erdőkben. Nagyon szerettük az iskolában a tömegsport foglalkozásokat, részt vettünk a helytörténet kutatásában, hatodikos korunkban pedig a különböző vizekkel történő kísérletezéssel természettudományi versenyen képviseltük az iskolát. Gimnázium időszakára tevődik az, amikor templomba járó gyermekből hitvalló fiatallá nőttünk fel. Úgy gondolom ezen időszak minden fiatal számára a fontos döntések időszaka, örülök, hogy számomra ez a döntés a feltekintés lehetett.
N.D.: Úgy tudom, gazdálkodsz is...pontosabban?
M.Zs.: Nagyszüleim csak ezzel foglalkoztak, szüleim pedig a munkájuk mellett csinálták ezt. Számomra is öröm látni, hogy a munkának eredménye van, de mondhatnám fordítva is, hogy a munkának van eredménye. A földművelés alázatra is tanít, arra, hogy megtehetsz mindent, de ha nincs áldás azon, amit végzel, ha elmarad az eső, vagy túl sok esik, vagy beüt a fagy, leesik a jég, akkor a munka eredménye is elvész. A gazdálkodás kézzelfoghatóvá teszi számunkra azt, hogy a jövő termése az idei év átgondolt munkáján, a ma értékeinek megőrzésén alapszik. Többek között ezért végeztem el a Környezetgazdálkodási agrármérnöki szakot Gödöllőn. Sajnos jelenleg a polgármesteri munkám mellett kevés időt tudok a gazdálkodásra fordítani, ezzel együtt gazdálkodónak gondolom magam, és ezt a tevékenységemet nem kívánom feladni. Jelenleg a konyhakert művelésével próbálok megbirkózni, és egy barátommal epret is termesztünk, most ennyi jut a gazdálkodásból.
N.D.: Szerinted mik azok a pozitív tényezők, melyek miatt az emberek úgy érzik, érdemes ideköltözniük, itt élniük?
M.ZS.: Sok emberrel beszélgetek, akik fontolgatják az ideköltözést, hiszen kézenfekvő megkérdezni a polgármestert, hogy mit kínálhat a falu annak, aki ide szeretne költözni. Ezek a beszélgetések nagyon sokszínű képet mutatnak. Az gondolkodik helyesen, aki az adottságokra, meglévő értékekre próbál tekinteni, és nem a maga kívánalmait próbálja belelátni a falu mindennapjaiba, a kivetítés sokszor csalódáshoz vezet. Találkozom olyannal, aki romantikus idilli kép alapján dönt, majd rájön, hogy a ló szépsége mellett ló szagú, a kakas szép tollazata mellett hangos is lehet stb. ezek pedig feszültséget, rossz szomszédságot szülnek. A pozitívumok, amelyek valóban bennünk vannak itt Szigetmonostoron Horányban a barátságosság, az összefogás készsége, az egymásért való kiállás, a település békés nyugalmas volta. Sokan ezért döntenek az ideköltözés mellett, majd van, aki később ugyanezért unalmasnak találja.
N.D.: Van kedvenc könyved?
M.Zs.: Keveset tudok szépirodalmat olvasni, mivel napi szinten olvasok beadványokat, kérelmeket, jogszabályokat, tanulmányokat. Visszagondolva a legutóbb olvasott könyveimre, talán Vass Albert: Elvész a nyom című könyvét, valamint az Utazás a Kegyelembe című teológiai regényt emelném ki.
N.D.: Hogyan jellemeznéd magad pozitívan?
M.Zs.: Azt csak remélem, hogy jellemző rám, bízom benne. hogy nem az én erőlködésem, hanem valóságos tulajdonságom a békesség, a türelem, a hűség, a szelídség, mértékletesség, de azt tapasztalom, hogy a pozitív jellemzők felszínre jöttét nem lehet erőlködve elérni az, vagy mint egy termés előjön, vagy rejtve marad, előjöttét a belső tisztaság segíti.
N.D.: Ha nem lennél polgármester, milyen szakmát választanál és miért?
M.Zs.: A feladatok elöl sosem menekültem el, mindig igyekeztem helytállni bennük. Végzettségem szerint a már említett környezetgazdálkodási agrármérnök mellett, francia-magyar szakfordító és mérnöktanár is vagyok. Talán a beszélgetésből is kiderült, hogy a gazdálkodást szívesen csinálnám, de a tanítás, is közel áll hozzám, mégis a térségfejlesztés az, ami a leginkább izgat és foglalkoztat.
N.D.: Mi számodra a legértékesebb?
M.Zs.: A legértékesebb számomra annak tudata, hogy a teremtő nem csak elindít az élet útján, de végig is kísér azon. A szerető család, annak odaadó közössége mindennek tükre lehet.
N.D.: Ha most költöznél ide a szigetre, Monostort, vagy Horányt választanád és miért?
M.Zs.: Én hagyománytisztelő, falusias környezetet szerető vagyok, ezáltal Monostort választanám, de Feleségemmel egyetértve Horány, olykor vadregényes zöldbeágyazottsága, madárdalos nyugalma szintén elcsábítana.
N.D.: Szerinted miért ilyen zárkózottak a helyi idősek? Miért nem kedvelnek bennünket, „gyüttmenteket”?
M.Zs.: Ennél a kérdésnél midig csodálkozom, de talán azért, mert magamból indulok ki. Nekem az ember, ember akkor is, ha kirándulóként először vetődik erre és akkor is, ha éveket, vagy évtizedeket töltött már itt. Mégis az a tapasztalatom, hogy azok, akik alázattal, a meglévőbe illeszkedve próbálják megtalálni a helyüket sokkal inkább elfogadottak, mint azok, akik a hozott mintát próbálják elfogadtatni. Olyan ez, mint a puzzle, ha a megfelelő képet a megfelelő helyre illesztem, a végén a teljes kép tökéletesen kirajzolódik, de ha valamelyik elemét csak azért is beleerőszakolom oda, ahova majdnem beillik, az egész képet torzzá teszi, és lazítja a már összeillesztett kapcsolatokat is. Talán az utóbbi kettő miatti félelem és aggódás tesz sokakat távolságtartóvá. Számtalan példát tudnék mondani a nem ideszületettek elfogadására, de persze az ellenkezőjére is. Mindenesetre ez azt mutatja, hogy nem „törvény” az elutasítás, de az elfogadás sem, mindig a két félen múlik.
N.D.: Ha meghozol egy döntést, az eszedre, vagy a szívedre hallgatsz inkább?
M.Zs.: Döntése válogatja, de nálam mind a két tényező fontos. Vannak objektíven, tárgyilagosan kezelhető kérdések, ott az ész felé billen a mérleg, de egy közösséget érintő döntésnek legtöbb esetben kedvezményezettje, de kárvallottja is van. Van, amikor mindkettőre tekintettel kell lenni, ezáltal az ész kevés a döntéshez.
N.D.: Hiszed, hogy van élet a Földön kívül?
M.Zs.: Igen, de a nem kívül, hanem túl. Hívő emberként a Biblia értékeit vallom, és hiszek Krisztus váltságában és ennek ajándékában. A hálál számomra nem pont, hanem vessző. Az ufókban nem hiszek.
N.D.: Minőség, vagy mennyiség?
M.Zs.: Inkább a minőség, de ennél a kérdésnél is a szív és ész dilemma érvényes, közösséget érintő esetben meg kell nézni az érintettek körét is.
N.D.: Kutya, vagy macska?
M.Zs.: Szeretem az állatokat, nálam nem éles a határ, de a kutya felé hajlok.
N.D.: Sör, vagy bor?
M.Zs.: Nagyon mértékkel fogyasztok alkoholt, foci után jól esik egy évben kétszer egy pohár sör, de ennél többször, talán évi hatszor is, egy pohár bort szívesen elfogyasztok.
N.D.: Kitől szeretnél kérdezni? Tedd fel a kérdést!
M.Zs.: Langer Somát kérdezném, arról, hogy Hogyan választja egy világhírű művész Szigetmonostort lakóhelyül? Mit tart a település legfőbb értékének?
N.D.: Köszönöm a beszélgetést...
