A Szatmári-Beregi síkság sűrűn vízjárta területein sok kis településből álló, aprófalvas településrendszer fejlődött ki a történelem folyamán, amely egyedülálló az alföldi rónák településhálózatában. A térségre jellemző szélsőséges földrajzi viszonyok, a pusztító árvizek, állandó belvizek következtében a településstruktúra mellett a helyi közösségek hagyományai, az épített, természeti örökség is k
onzerválódott és páratlan gazdagságában maradt fent, vált láthatóvá az utókor számára. Ez a vizek által körbezárt vidék, távol tartva magától a hódító hadakat, az idegen kultúrákat, megtartotta egyedi arculatát, hangulatát, középkori épített értékeit. Ezen a vidéken a szegénységből és az elszigeteltségből eredően egészen sajátos templomépítészeti szokások alakultak ki, ultak ki, amelyek főleg a templomépítészetben érhetőek nyomon. Errefelé a falusi közösségeknek nem volt akkora vagyonuk hogy a régi templomok helyén, hatalmas új templomokat emeljenek, nagy monumentális építkezésekbe fogjanak. Ennek köszönhetően maradtak fennt autentikus formában a középkori templomok. A vidék középkori templomainak egyedi hangulatát idézik a kisméretű templomok, a melléjük elhelyezett fa harangtornyok, a festett karzatok, a díszes kazettás mennyezetek és faragott szószékek.Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, középkori templomokban Magyarország egyik leggazdagabb vidéke, a középkori templomoknak itt olyan sűrű hálózatuk maradhatott fent, amely egyedülálló. Kárpátalja középkori templomai jelentik a nyugati kereszténység keleti határvonalát, itt ér véget gótika és veszi kezdetét a fa templomok földje és az ortodoxia. A viharos történelmű Kárpátalján viharos múltja volt a templomoknak is. Sokuk elpusztult a tatárjárás után, a reformáció előretörésével sorra a protestánsokhoz kerültek, számos leégett a kora újkor szabadság küzdelmeiben, a szovjet időkben, több esetben Isten házából ateista múzeum lett. Mára az idő, a történelem megnyugodott és az egyházi örökség turista látványossággá vált. Kárpátalja a középkori templomok elsüllyedt paradicsoma. A bádog lemezek, cement vakolatok lekerülésével, a szakszerű műemléki helyreállításokat követően sorra mutatják meg magukat a templomok valódi szépségükben. A vastag mészvakolatok alól csodálatos középkori freskók kerülnek a felszínre.
„Középkori templomok útja” címen született meg az a tematikus turisztikai útvonal, amely ezzel a Kárpát-medencében egyedülálló vallási és kulturális örökséggel szeretné mélyrehatóan megismertetni az érdeklődőket. Ennek értelmében a tematikus útvonal hivatott bemutatni az Észak-Kelet Tiszántúl középkori egyházi örökségét, a kereszténység bástyáit az árpád-kori építészet határában. A rebellió és protestantizmus vált a Felső-Tiszavidék stigmájává a kora újkorban. E templomok láttán részesei lehetünk a kereszténység megszilárdulásának a középkorban és a reformáció előretörésének a kora újkorban. A vallástörténeti események figyelembevételével, joggal tekinthetünk erre a vidékre úgy, mint a reformáció magyarországi bölcsőjére. Olyan meghatározó vallástörténeti eseményeknek adtak otthont ezek a templomok, amelyek hozzájárultak a reformáció magyarországi előretöréséhez és megszilárdulásához. Ezen templomok, a magyar protestantizmus 500 éves bástyái a reformáció forrásvidékén, a Kálvinista Róma árnyékában.
