Dalmácia a strandokon és a csevapon túl. A dalmát néplélekről és a dalmát paradicsomról tu
(1)
30/09/2022
Malo je vrimena. Kevés az idő. 🕰️
A hétvége közeledtével rendhagyó módon evezzünk kissé spirituálisabb vizekre. 🚣
Úgy látszik, azért a dalmátokat is foglalkoztatja a tény, hogy az időnk véges és nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. A mostani, kiszámíthatatlan időkben sokunkban felmerül a kérdés: mi az, ami valóban számít, vajon azt az életet éljük, amit szeretnénk, vagy úgy érezzük, nincs ráhatásunk az eseményekre és csak sodródunk az árral? 🤨
Az utazás segíthet abban is, hogy közelebb kerüljünk a válaszokhoz. Ti is észrevettétek, hogy a hosszabb-rövidebb utazások során mintha eltávolodnátok a mindennapi problémáktól és elkezditek inkább kívülről szemlélni őket? Ez kifejezetten hasznos, mivel közelebb hozhat problémáink megoldásához is. Különösen igaz ez a Dalmáciába tett utazásokra, ahol a helyiek derűsebb, lazább életszemlélete, a tenger nyugtató érzete és látványa, a gyönyörű tájak és finom ételek kombinációja gyógyító hatással van a fáradt és stresszes testre és lélekre. 🌅
Ne felejtsük el, hogy néha muszáj megpihennünk és ihleltet merítenünk ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz és belső céljainkhoz. 👌😊
22/08/2022
A város felett, bura előtt. ⛰️🌬️🇭🇷
Klissza várát már régóta terveztük meglátogatni és egy szeles délutánon végre megmásztuk az erődöt. Nem kifejezés, hogy megérte; a kilátás lenyűgöző; történelem iránt érdeklődők és Trónok Harca kedvelői számára erősen ajánlott helyszín. 😊
Milyen magyar vonatkozásait ismeritek Klissza várának?
08/08/2022
A 'balote' vagy 'boće' nevű játék (nálunk ismertebb nevén pétanque) igen népszerű Dalmáciában. Mikor lemegy a nap és a forróság kissé alábbhagy, a helyiek előszeretettel hódolnak ennek a játéknak. És mivel a leggyakrabban őket látjuk játszani, azt gondolhatnánk hogy főleg középkorú vagy idősebb férfiak űzik ezt a sportot, ám nekünk egy varázslatos betinai estén sikerült elcsípnünk a helyi hölgyek játékát is, és egy nem is akármilyen gurítást! 🥳🥳
Svaka čast, djevojke! 🤩💪
🇭🇷
21/07/2022
Az utóbbi egy hétben elkapott minket a . Most is éppen a Fjaka barban múlatjuk az időt és nézzük a tengert Murter-szigeten. A fjaka a dalmát emberekre jellemző különleges mentális állapot, ilyenkor nem gondolnak semmire és nem csinálnak semmit, csak telik az idő és átadják magukat a fjaka érzésének, pihen az elme és a test. Ha ügyesek vagyunk, Dalmáciában nyaralva mi is elsajátíthatjuk a fjaka képességét, ami bár egyszerűnek hangzik, egyáltalán nem biztos, hogy nekünk is könnyen fog menni. Még a kontinentális területeken élő horvátok is azzal vádolják néha a dalmátokat, hogy a fjaka álcájába bújtatják lustaságukat, ám a két fogalom korántsem ugyanaz, még ha vannak is átfedések. 😉🏖️
07/07/2022
'It's not water, it's more' - Minden népszerű turistahelyen vannak dolgok, amiket jobb, ha látogatóként nem követünk el, ugyanis a helyiek rosszallását fogják kiváltani. Természetesen Dalmácia sem kivétel ez alól, az egyik ilyen bűn például, hogyha a tengerre nemes egyszerűséggel vízként hivatkozunk. A napokban megjelent egy valahol Dalmáciában készült fotó az alábbi kijelentést tartalmazó graffitiről: "It's not water, it's more", azaz magyar fordításban: "Ez nem víz, hanem tenger", avagy "Ez nem víz, hanem több annál". Az index.hr több dalmát embert is megkérdezett arról, hogy mi a véleményük erről a témáról és egyikük így tréfálkozott: "Aki szerint a tenger víz, az ne is hozzon semmilyen innivalót magával, hanem szomjúság esetén csak tegye össze a két tenyerét, merítsen egyet belőle és így csillapítsa szomját". 😛
Bevallom őszintén, szerintem én is számtalanszor elkövettem ezt a hibát, de még soha senki nem szólt rám. Lehet, hogy csak szerencsém volt... 😁 Vannak azonban olyan dolgok, amiket korábban teljesen másképp csináltam, de Dalmáciában átíródtak a szokásaim, ilyen például a kávézás dalmát módra. Nagyon ritkán még mindig előfordul, hogy mint régen, fogom és lehúzom a presszókávét egy slukkra, de olyankor lelkiismeretfurdalásom van, hiszen hogy is lehet úgy kávét inni, hogy nem élvezi ki az ember a kávé ízét és legfőképpen, hogy nem áldoz hosszasan a kávézás rituáléjának oltárán?!
Ti is hívjátok néha víznek a tengert? És a kávézással mi a helyzet? 😏
FOTKA grafita prikupila je više od 17.000 lajkova u samo nekoliko dana.
07/07/2022
"Sajnálom, hogy megismertelek" - sajátos szerelmi vallomás a spliti Daleka Obala együttestől. 🎸🏖 🇭🇷
❤️💔
Szép napot minden DALMAnGo rajongónak! 😉
Daleka Obala - Sad mi je ža (Now I'm sorry) with english subtitles.
04/07/2022
Egy átlagos este Splitben, avagy a régimódi Dalmácia varázsa. Engem mindig jó érzéssel tölt el dalmáciai látogatásaim során amikor látom az időseket ülni az utcán ahogy beszélgetnek, nézik a forgatagot (a betolakodó turistákat, spliti dialektusban "fureštákat"), megtárgyalják az élet nagy dolgait, és néha még énekelnek is... Kisebb-nagyobb gondjaik ellenére úgy tűnik, amennyire lehet, derűsen szemlélik az életet kései éveikben is. Nálunk mintha ez kevéssé lenne jellemző, és ezt nehéz lenne az anyagiakra fogni, hiszen a horvát nyugdíjak igencsak közelítenek a magyarországiakhoz. Talán vidéken, kisebb településeken még nálunk is összetartóbbak a közösségek, vagy már mindenhol jellemző az elmagányosodás? Dalmáciában és ahogy én látom, összességében az egész Balkánon az emberek jobban számíthatnak egymásra, több a beszélgetés, jobban odafigyelnek egymásra, lassabban folyik az élet... Samo laganini... Jó lenne néhány dolgot átvenni tőlük, vagy mondhatnánk azt is, hogy visszatérni a régi kerékvágásba. Ti mit gondoltok erről?
22/06/2022
🇭🇷 Visszatértünk! Evo nas opet! 🥳🇭🇷
Most, hogy ismét beköszöntött a nyár és biztosan közületek is sokan dalmáciai nyaralást terveznek, ideje megismerkednünk a dalmát tízparancsolattal (szabad fordításban):
1. Ülj le, amikor csak az Úr azt lehetővé teszi.
2. Feküdj, amikor csak az Úr azt lehetővé teszi.
3. Pihenj, amikor csak az Úr azt lehetővé teszi.
4. Aludj, amikor csak az Úr azt lehetővé teszi.
5. Egyél, amikor csak az Úr azt lehetővé teszi.
6. Igyál, amikor csak az Úr azt lehetővé teszi.
7. Próbálj meg nem megmozdulni, ha az Úr azt lehetővé teszi.
8. Adj ki minden ingatlant, ha az Úr azt lehetővé teszi.
9. Fizettess velük annyit, amennyit csak lehet, ha az Úr azt lehetővé teszi.
10. Költsd el az összes pénzt, ha az Úr azt lehetővé teszi.
(Forrás: Dnevna doza prosječnog dalmatinca)
😅🍷🥩💸🏖
Mit gondoltok ezekről a kissé sztereotip, de kellőképpen önironikus életvezetési elvekről? :) Apropó, nemrégiben nagy vitát kavart egy pelješaci étteremtulajdonos üzenete, amelynek értelmében nem látja szívesen éttermében a magyar vendégeket. Az ügy nagy vihart kavart mind a magyar, mind a horvát sajtóban, és persze a politika is érintett volt ebben a kisebb botrányban. Sok magyar turista, aki a horvátországi nyaralását tervezte, komolyan fontolóra vette nyaralásának lemondását (tényleg olvastam erre vonatkozó kommenteket különböző, Horvátországgal kapcsolatos oldalakon..). Több nap kellett hozzá, mire magyarázatot kapott a magyar közönség, a magyarázat pedig az volt, hogy az egész egy vicc, szarkasztikus dalmát humor. Igen, a dalmátokban van önirónia, ahogy a fenti életvezetési elvekben is láthatjuk, önmagukat, de másokat sem kímélnek. Nyers iróniával támadnak, számos sztereotípia él bennük a magyarokról is. Szeretnék majd ezzel a jelenséggel is foglalkozni ezen az oldalon, mivel a közelmúlt kisebb botránya is jól megmutatja, hogy bőven van még mit tanulnunk egymásról. Amit egy magyar az anyatejjel szív magába és amit kollektív kulturális és történelmi axiómaként kezelünk, egy horvátnak a kontextus hiányában sértő és fenyegető lehet, mert nem érti a hátterét. Főleg, ha a kijelentést az adott ország miniszterelnöke teszi - és itt óhatatlanul felmerül a kérdés: megengedhető-e ebben a pozícióban efféle, félreérthető és a két ország között szükségtelen vitát kavaró kijelentés? Ugyanúgy, a nyers dalmát humort egy magyar nem fogja megérteni és viccként kezelni, pont a kulturális kontextus hiánya miatt. Fontos lenne, hogy jobban megismerjük egymást ebben a tekintetben is. Ti mit gondoltok erről?
Be the first to know and let us send you an email when DALMAnGo posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.
Videos
A város felett, bura előtt. ⛰️🌬️🇭🇷
Klissza várát már régóta terveztük meglátogatni és egy szeles délutánon végre megmásztuk az erődöt. Nem kifejezés, hogy megérte; a kilátás lenyűgöző; történelem iránt érdeklődők és Trónok Harca kedvelői számára erősen ajánlott helyszín. 😊
Milyen magyar vonatkozásait ismeritek Klissza várának?
#klis #klissza #croatia #visitcroatia #summer2022 #várak #történelem #historic #fortress #dalmatia #srednjadalmacija #splitcroatia #dalmaciamagyarul #horvatorszag
A 'balote' vagy 'boće' nevű játék (nálunk ismertebb nevén pétanque) igen népszerű Dalmáciában. Mikor lemegy a nap és a forróság kissé alábbhagy, a helyiek előszeretettel hódolnak ennek a játéknak. És mivel a leggyakrabban őket látjuk játszani, azt gondolhatnánk hogy főleg középkorú vagy idősebb férfiak űzik ezt a sportot, ám nekünk egy varázslatos betinai estén sikerült elcsípnünk a helyi hölgyek játékát is, és egy nem is akármilyen gurítást! 🥳🥳
Svaka čast, djevojke! 🤩💪
#balote #summer2022 #croatia🇭🇷 #dalmatia #dalmatiantradition #murter #betina #klapa #dalmacia #dalmaciamagyarul #girlpower #dalmatinke #horvatorszag
Egy átlagos este Splitben, avagy a régimódi Dalmácia varázsa. Engem mindig jó érzéssel tölt el dalmáciai látogatásaim során amikor látom az időseket ülni az utcán ahogy beszélgetnek, nézik a forgatagot (a betolakodó turistákat, spliti dialektusban "fureštákat"), megtárgyalják az élet nagy dolgait, és néha még énekelnek is... Kisebb-nagyobb gondjaik ellenére úgy tűnik, amennyire lehet, derűsen szemlélik az életet kései éveikben is. Nálunk mintha ez kevéssé lenne jellemző, és ezt nehéz lenne az anyagiakra fogni, hiszen a horvát nyugdíjak igencsak közelítenek a magyarországiakhoz. Talán vidéken, kisebb településeken még nálunk is összetartóbbak a közösségek, vagy már mindenhol jellemző az elmagányosodás? Dalmáciában és ahogy én látom, összességében az egész Balkánon az emberek jobban számíthatnak egymásra, több a beszélgetés, jobban odafigyelnek egymásra, lassabban folyik az élet... Samo laganini... Jó lenne néhány dolgot átvenni tőlük, vagy mondhatnánk azt is, hogy visszatérni a régi kerékvágásba. Ti mit gondoltok erről?
#split #dalmatia #dalmacia #summer2022 #croatia #horvatorszag #slowlife
Want your business to be the top-listed Travel Agency?
Share
Ćao-bao!
Szóval hogy kerültem ide?
Először négy éves koromban jártam a tengernél, akkor még Jugoszláviában. A hazaút Pag-szigetről legendásra sikeredett, mivel egy napszúrás miatt az egész hazautat végighánytam a Trabant hátsó ülésén. Hogy tényleg emlékszem-e, vagy csak a szüleim által máig is izgalommal mesélt anekdoták alapján képzelem el az egészet, nem tudom, de látom magam előtt a fegyvereseket, akik megállítottak minket úton hazafelé, majd látva, hogy magyar turisták vagyunk, továbbengedtek, a délszláv háború előestéjén. ‘95-ben tértünk vissza újra, szüleim nagyobb baráti társaságával, akkor még borzongtam az odaút alatt, látva az út mellett végig a szétlőtt és elhagyott házakat. Egyébként is, Pécs, ahol az első tíz évemet töltöttem, nem volt messze a déli határtól, már akkor is fogékony voltam arra, mi folyik ott nem messze tőlünk, félelmetes volt elképzelni a tőlünk karnyújtásnyira zajló háborút gyerekfejjel... Aztán jó darabig minden évben Horvátországban nyaraltunk. A kabócák hangja, a tenger sója, a meleg sziklák, eldugott öblök, óriási sziklákról ugrálások, nudizás a szülőkkel és a furcsa társasággal, a “felnőttekkel” és “öccsökkel”, akiken a barátnőmmel csak röhögtünk, mint minden máson, mert minket semmi nem érdekelt, csak mi ketten voltunk a tengerrel és a forró sziklákkal, az volt az az egy hét, amire egész évben vártunk, ahol kiengedhettünk mindent, ahol önmagunk lehettünk az őrült gondolatainkkal, ötleteinkkel, ahol annyit röhögtünk, hogy megfájdult a hasunk, amiről utána egész évben beszéltünk és amiből egész évben erőt merítettünk... Nem múlt el nyár Horvátország és a tenger nélkül. Volt, hogy egy hét jutott, volt, hogy kettő. A végére volt, hogy megcsömörlöttünk. Barátnőm két hét után már hazavágyott, telítődött, de én akkor is éreztem, hogy nekem még nem volt elég...
Aztán jött az egyik legszebb nyaralás, egy szigeten, Luka, a helyi srác, akivel együtt lógtunk, és próbáltuk vele angolul megértetni magunkat, káromkodni horvátul, majd az elkerülhetetlen nyári szerelem, ami után még fájdalmasabb volt a hazatérés. Aztán más vizekre sodort az élet, de a szláv nyelvek és szlávok iránti rajongásom csak nőtt és nőtt. Bár lengyel szakos voltam és több félévet is eltöltöttem Lengyelországban, a szívem mindig a Balkán felé húzott. Egy fatális szerbiai kolostortúra végleg rabul ejtett, sok éves szerbrajongás következett, ami alatt megtanultam a nyelvet, számtalanszor jártam Szerbiában, meglátogattam Montenegrót, Bosznia-Hercegovinát, és persze Horvátországot sem felejtettem el.
Egy nap az egyik volt egyetemi csoporttársam bejelentkezett az álommelóval. És persze itt hagytam csapot-papot és elrepültem Varsóba az állásinterjúra, majd pedig lerongyoltam Dalmáciába telepített idegenvezetőnek, vagy “képviselőnek”, mindegy is, hogy hogy hívjuk, a lényeg a lényeg, vodička lettem. Egyedül egy isten háta mögötti dalmát faluban, a helyiek mentalitását nem ismerve próbáltam megoldani lengyel és magyar turisták képzelt és valós problémáit, túlélni a szezont nulla autóvezetési tapasztalattal, tolmácsolni szerb páciensek és dalmát orvosok, férje által megvert lengyel szállóvendég és helyi rendőrök között, több-kevesebb sikerrel. Bár az elején többen azt jósolták, hogy én innen biztos, hogy nem fogok hazamenni, és hogy a hozzám hasonló vodičkák itt szoktak maradni, sokáig álltam a sarat, de végül nekik lett igazuk (de csak részben ;)). Egy ablaküvegen keresztül átsétáló és így mentővel kórházba szállított lengyel kisfiú és az öreg, őrült recepciós, Emil miatt (vagy nekik köszönhetően) sorsom végleg megpecsételődött, és amikor kitartó dalmát udvarlóm a “Dalmatinac sam” című dalt énekelte büszkén, menthetetlenül beleszerettem (ez bármilyen viccesen is hangzik, valóban így volt :D). Az út, amit megtettünk, nem volt egyszerű: találkozások félúton Zágrábban, majd néhány Dalmáciában és Budapesten eltelt nyár, mára pedig a rózsaszín szemüveg lehullott, és Dalmáciának már nemcsak a szépségeit látom, hanem behatóan megismertem a helyiek sokszor kicsinyes, provinciális és beszűkült mentalitását is, és folyamatosan próbálom megérteni, hogy hogy gondolkoznak a világról, és lavírozok a két kultúra és mentalitás között.
Most nektek próbálok átadni minél többet abból, ahogy én megismertem Dalmáciát és a dalmátokat, a zenén, popkultúrán és a helyiek sajátos humorán keresztül, hogy hozzátok is közelebb kerüljön a valódi Dalmácia, hogy megtudjátok, mit jelent a helyieknek a Hajduk, hogy ki volt Dino Dvornik és mi foglalkoztatja a spliti rappereket, hogy megértsétek, miért rivalizálnak a splitiek a zágrábiakkal, hogy megtudjátok, milyen az, amikor a helyiek a fjaka állapotába kerülnek, és hogy miért utálják a jugó szelet. Ez itt a valódi Dalmácia a strandokon és a csevapon túl! ;)
