26/06/2018
Kedves brassói vendégünk, György Gusztáv Jenő Nádudvary így ír az itt töltött két napról: „házigazdánk, Nagy Miklós, csapatával: Berta feleségével és unokahúgával, Nagy Annamarival, igazi székely vendégszeretettel, finom köményessel fogadott. Szobáink elfoglalása után, déli időben, nagyon ízletes ebédet kaptunk. Jóllakottan, nyári kánikulában indultunk el valamennyien a délutáni túrára. Erdei ösvényen, kristálytiszta, csobogó patak mentén haladtunk. Sokan gyógynövényeket gyűjtöttek, szamócát szedtek. Másfél óra járásnyira elértünk a székelyek vízeséséhez, a Csorgókő-vízeséshez." - ízes és részletes írás: ajánljuk elolvasni.
Köszönjük, hogy a brassói csapattal Székelyvarságra látogattak!
A csodás Székelyvarság
Évek óta sok szépet hallottunk Székelyvarságról. A brassói Erdélyi Kárpát Egyesület keretében működő csütörtöki sétáló csapatunk nyolcadik születésnapját ünnepeljük most, júniusban. Elhatároztuk, erre az eseményre több rendezvényt is szervezünk. Így került sor június 9-10-én kétnapos kirándulásra Székelyvarságra.
Szombaton reggel negyvenheten indultunk el autóbusszal. A kis tizenegy hónapos Magyar Nimród Attilának köszönhetően átlagos életkorunkkal nem kellett hetvenkedjünk. Többen felhívták figyelmünket a zeteváraljai víztározó környékének szépségére. Útközben megálltunk ott és nem bántuk meg. A Nagy-Küküllő felső szakaszának egyedüli mesterséges tava. Építése 1976-ban kezdődött és 1992-ben fejeződött be. A víztározó, amely nagyon szép környezetben fekszik, védi a közeli településeket–Ivó, Küküllőmező, Sikaszó, Zeteváralja -a levonuló árvizektől, szárazság esetén pedig biztosítja a Nagy-Küküllő megfelelő vízhozamát. Hossza 2,6 km, szélessége 150-800 m között változik, legnagyobb mélysége 40 m. Bőséges a halállomány is: domolykó, pisztráng, kárász, ponty, harcsa, csuka, süllő, paduc, dévér, menyhal, sügér. Állítólag tíz kilós halak is úszkálnak benne. Horgászásra nem, de fényképezésre szakítottunk időt. Utunkat folytatva rövidesen hatalmas székelykapu jelezte, hogy megérkeztünk Székelyvarságra. Maroktelefon hiányában nehezen találtuk volna meg a „Nagy Család Lak„ kulcsosházat és a mellette levő „Medvebarlang” vendégházat. Székelyvarság akkora területen fekszik mint Bukarest. Vissza is kellett forduljunk a keskeny úton, így Nagy Attila, sepsiszentgyörgyi sofőrünk, megcsillogtathatta tudományát, remekmanőverrel fordította meg autóbuszunkat. Székelyvarság a Székelyföld egyik legnagyobb kiterjedésű tanyai települése. Jellegzetes erdélyi magyar hegyi szorvány település amely a következő, úgynevezett, tanyabokrokból tevődött össze: Küküllő, Bagzos, Nagykút, Sólyomkő, Központ, Forrásköze és Tisztás. Oroszhegy község havasainak szorványtelepeiből szerveződött önálló tanyaközséggé 1907-ben.
A legtöbb székelyvarsági család oroszhegyi származású. A lakosság megőrizte évszázados hagyományait, itt még kézzel hasítanak zsindelyt. Innen ered a Zsindelyország elnevezés. A civilizáció rákfenéi még nem tették szennyezetté a települést és környékét. A közel 1600 lélekszámú település a népművészetek, hagyományok és szokások kiapadhatatlan kincsesbányája. Porból lettünk, de fából élünk, tartja itt a közmondás. A legtöbb épület fából készült, a fakitermelés és a fafeldolgozás a legfontosabb tevékenység.
Házigazdánk, Nagy Miklós, csapatával: Berta feleségével és unokahúgával, Nagy Annamarival, igazi székely vendégszeretettel, finom köményessel fogadott. Szobáink elfoglalása után, déli időben, nagyon ízletes ebédet kaptunk. Jóllakottan, nyári kánikulában indultunk el valamennyien a délutáni túrára. Erdei ösvényen, kristálytiszta, csobogó patak mentén haladtunk. Sokan gyógynövényeket gyűjtöttek, szamócát szedtek. Másfél óra járásnyira elértünk a székelyek vízeséséhez, a Csorgókő-vízeséshez. Az erdő sűrűjében található csodálatos természeti képződményt, a kétszintű vízesést,a 6-7 m magasból alázúduló patak vize alakította ki. Többen a sziklában levő repedéseken, párkányokon a felső szintre kapaszkodtak, ahonnan teljes pompájában látható a zuhatag.
Továbbhaladva a varsági fennsíkon, a Jézus kútnál felfrissültünk. Elérkeztünk a Parlamentnek nevezett vegyes üzlethez. A kisbolt-kocsma belsejét történelmi nagyjaink fényképei díszítik, valószínű innen ered az elnevezés.Itt rövid pihenőt tartottunk, szomjunkat sörrel, hűsítővel oltottuk, nótázó kedvünk is megjött. Túránk utolsó állomását is elértük, a Mutatónak nevezett kilátót. A keményfából épített kilátóról, háromemeletnyi magasból, láthattuk, valóban milyen óriási ez a szorványtelepülés. Navratil Joli korelnöknőnk megszámolta, 61 lépcsőn jutottunk a tetejére, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a varsági fennsíkra.
Sokat tanakodtunk arról, hogy merre ereszkedjünk vissza, tekintettel arra, hogy nincs jelzés. A megoldást a tapasztalt túrázó Budai Blankára bíztuk. Virtyó Misi, Miklóssy Gyuri, Benedek Zelma, Mezei Juci, Márkos Marika, Puskás Csaba, Regmann Dávid segítettek a megoldásban, így árkon-bokron, magánterületeket is érintve szerencsésen megérkeztünk vendéglátóinkhoz. Itt már várt a meleg vízzel teli hatalmas dézsa, tízen is belefértünk egyszerre. Sokunknak ez a fajta fürdőzés premierként hatott és nagyon jól esett megfáradt végtagjainknak.Este ízletes bográcsossal kedveskedtek házigazdáink. Vacsora után sokáig vidáman nótáztunk. Teljesítményünkkel dr.Hanke Kati, a brassói Transilvania Egyetem zene tanárnője is elégedett volt.
Jól esett a disznótoros reggeli, bár nem mindenkinek, mert ötön vegetáriánus kosztot kaptak. Hálás szívvel köszöntünk el vendéglátóinktól, a kedves Nagy családtól. Székelyvarságon még megnéztük a most is működő 200 éves vízimalmot. A malomárokban elhelyezett hajtókerék körfűrészt is működtet. Régen áramot is termelt .Rövidesen beértünk Székelyudvarhelyre, ahol már várt Kovács Kendi Lehel barátunk, a helyi EKE elnöke. Vele jött a mindig jókedvű Zsolt fia is. Lehel vette át a túravezető szerepet, Szejkefürdőre vitt, Székelyudvarhely szabadidőközpontjába, üdülőtelepére. Szejkefürdő neve összefonódott a legnagyobb székelyével, Orbán Balázséval, akit végakarata szerint itt temettek el. A fürdő és a hozzátartozó terület 1871 és 1890 között Orbán Balázs tulajdona és kedvenc tartózkodási helye volt, a fürdő virágkorát érte. Sajnáltuk, hogy a fürdő nem működik, annál jobban örültünk a nagy kánikulában az ivókúrára is alkalmas petróleumos borvíznek, amivel szomjunkat oltottuk. Leróttuk kegyeletünket Orbán Balázs síremlékénél, a Borvízoldalban, ahova 15 nagy székelykapun áthaladva kapaszkodtunk fel. A kopjafás, féldomborműves síremlék, Orbán Balázs bronz arcképével, Orbán Áron székelyudvarhelyi képzőművész alkotása, 1969-ben készült. Szelykefürdőn nem hagyhattuk ki a Borvízmúzeumot sem. Itt Zepeczaner Zsolt mutatta be a székelyföldi borvizekről, fürdőkről szóló kiállítást, valamint a neves Bányai János geológusunk térképeit, ásvány-és kőzetgyűjteményét. Láthattuk az általa talált dobostorta-opált, az őselefánt óriási őrlőfogát. A falon levő fényképek ejtettek ámulatba az egykori Szejke-vizes korsókkal, a borvizet szállító bivalyos szekerekkel, a székelyföldi fürdőélet fénykorát idéző korabeli nagyszámú régi képeslappal. A Borvíz múzeum udvarán található a 400 éves, csonka, vastag tölgyfamatuzsálem, Kannásné fája. Hajdanán, árnyékában pihentek meg, tejeskannájukat letéve, az udvarhelyi vásárbaigyekvő falusi asszonyok.
Nádudvary György
Fotó: dr.Hanke Kati
