29/12/2022
A nem várt öcsödi kaland
A Békésszentandrási Duzzasztóműig Kunszentmártontól 27km a távolság. A kisvíz és a magasvíz között napi két alkalommal van zsilipelés, de a délutánit már nem érnénk el. Ezért úgy döntöttünk, hogy addig megyünk előre amíg látunk és ahol ránk esteledik a nyílt vízen ott horgonyozva éjszakázunk. Egy 15km-nyit jutottunk előre, de az alacsony víz és a változatos, de keskeny folyó miatt nem lehetett sötétben tovább haladni, ezért Öcsöd előtt a Körtvélyesi tanyák környékén éjszakáztunk. A horgony nem igazán akadt stabilan a „valamiért kemény” folyómederbe, ezért a partra dobtuk ki a horgonyt.
Aztán jött a reggel. 6 órakor keltünk, hogy legyen időnk eljutni a zsilipelésig. Reggeli párafelhő úszott a víz felett, amit mindig megcsodálok. Sietnünk kellett azonban ezért a veszélyek ellenére nagyobb sebességgel kb.30km/órával haladtunk előre, na nem túl sokáig. A Nagykunsági öntöző főcsatorna környékén már nagy számú bedőlt fa és uszadék meredezett a vízből.
Ezután bár a mélységmérő még elfogadható vízmélységet mutatott egyszer csak a hajó mellett oldalt látható vált a mederfenék. Lelassítottunk és innentől a sodorvonalban megpróbáltunk kanyarogni a mélyebb vízzel. Néhol a csáklya rúddal kellett visszatolnunk a hajót a keskeny mélyebb csatornába. Ilyenkor leállítottuk az egyébként is már feltrimmelt motort, persze a víz sodrása többször még jobban rásodort a víz alatti padkákra. Küzdöttünk, hiszem oda kell érni a zsilipelésre.
Majd egy kanyarban egy legyező horgász a keskeny víz szélén a kövön állva figyelmeztetett, szerinte az alacsony vízben nem lehet tovább menni. Biztos, a kanyar után nem jön mélyebb víz? Nem csak itt ilyen alacsony? Nem tudja neki még csónakja sincs…
Gyerünk tovább, el kell jutni a zsilipig! Meghajóztuk a Marost is, menni fog ez is.
Hát ekkor már, ki kellett szállni a hajóból és kézzel húzni a hajót. A kanyarig elhúztam, de ekkor már mellig ért a víz. Szuper, gyorsan visszamászni a hajóra, motor indít és gyerünk előre. Aztán újra alacsony víz, 30-40 cm. Motor leáll és gondolkodás nélkül ruhástul ugrás a reggeli hideg vízbe. Először mezítláb, majd később éreztem, hogy nem tesz jót az apró kagylókból betonkeménységűre összeállt mederfenék a védtelen lábamnak. Na innentől túraszandálban tovább ( nem is ártott neki, mert a nyári kánikulában a gumi és bőr, plusz izzadó láb nem a legszerencsésebb párosítás egy apró zárt hajófedélzeten…).
Ahogy múlt az idő egyre lassabban húztam a hajót a vízben. Az idő telt és egyértelművé vált, hogy nem fogjuk elérni a zsilipelést. Elég nagy felülete van a hajónak és az ekkor már a nagy sodrásnak érzett, egyébként „andalgó” vízben már nem bírtam tovább húzni a hajót. Beismerés helyett: „ Úgy sem érünk oda már időben, hát reggelizzünk meg!” Reggeli közben kissé kipihentem magam és eldöntöttem elhúzom a hajót a következő kanyarig és ott döntést hozunk, hogyan tovább.
Támadt egy félelmem, hogy gyötrelmek árán eljutunk a zsilipig és nem fognak minket átzsilipelni. Kikerestem a telefonszámunkat és felhívtam őket. Kifejezetten készségesen válaszoltak, hogy az éjjel lezárták a zsilipet, és a következő nagy esőzésig nem lesz vízeresztés. Ha el tudom küzdeni a hajót a zsilipig, ők átemelnek minket, de szerintük nem fogunk eljutni odáig. Máskor még engedne is egy kis vizet nekünk, hogy feljussunk odáig, de nincs miből…
Na nem baj a Marosra is mindenki azt modta, hogy nem lehet meghajózni, mi mégis megcsináltuk. Próbáljuk meg! Leszálltam a vízbe, viszont a hajó meg sem mozdult, se fel, se le… Amíg reggeliztünk tovább csökkent a vízszint! Kezdett rossz érzésem lenni, hogy itt marad a hajó 1-2 hónapig… , innen még sólyázási lehetőség sincs, se daru, se semmi. Itt fogják szétszedni a hajót a nyáron?!
Meg kértem a párom segítsen. Eddig nem engedtem neki, hogy beszálljon a vízbe, én vagyok a férfi, ez az én feladatom. De most már nem volt más.
Amikor már mindketten leszálltunk, a vízről kissé megemelkedett a hajó és némileg megmozdult, de nem eléggé. Elgondolkodtam mit dobunk ki a fedélzetről, mert rumoshordónk az nincs. Valahogyan kiszabadítottuk a hajót és elindultunk visszafelé. Igyekeztünk mert ahol idefelé 30km/óra sebességgel tudtunk jönni ott már csak lépésben tudtunk haladni. Elindult a versenyfutás a víz levonulásával. Ezt a versenyfutást megnyertük, visszajutottunk Csongrádra, de az Öcsöd és Békésszentadrás közötti csekély 6km-et azért még sem tudtuk meghajózni.
Utólag visszagondolva éjjel álmunkban eltűnhetett volna alólunk a víz, vagy feljutunk a zsilipig és ott futunk a meder közepén zátonyra. Ezután egész nyáron nem is volt vízeresztés a zsilipnél, sőt a mellékelt kiszáradt medrű fotót a sajtó adta le. ( Az utolsó 3 fotó nem az enyém, a sajtóból vettem, a nyáron körbejárta a legtöbb hírcsatornát (Fotó: Rosta Tibor / MTI , július 26-án.)) Ha viszont feljutunk odáig és zátonyra futunk, a mi oldala dőlt hajónkkal cikkeztek volna az újságírók a 2022-es szárazságról…
Végül Csongrádról elvontattuk a hajót a duzzasztott vízre és kőröstarcsai kishajó kikötőben tettük vízre, majd visszahajóztunk a békésszentadrási zsilipig is. Innen a következő posztokban is úgy folytatom, mintha folytatólagosan hajóztunk volna.
