18/08/2022
Első találkozásom Erdéllyel...
2012.07.
Mindig is szerettem volna látni Erdélyt a nagy hegyek és a tudat miatt, hogy ott is magyarul beszélnek. Utazásaim során mindig előnyben részesítem a hegyvidékeket valószínű amiatt mert egy alföldi gyerek vagyok és ha már az erkélyemről megpillantom a távolban a Mátra csúcsait már boldogabb vagyok.
Egy kedves kolleganőm által jött a lehetőség, hogy kijussak Erdélybe. Egy kilenc fős kisbusszal mentünk ahol a sofőr volt a szervező és idegenvezető is egyben. Egy jól kitalált program a szokásos kötelező látnivalókkal.
Hajnalban elindultunk Szolnokról, majd pár óra után már a határnál találtuk magunkat. Nekem fura volt, hogy ilyen egy határátkelés, személyi ellenőrzés, miután én megszoktam, hogy leszállunk a repülőről és mehetünk szabadon ahová szeretnénk, de ez kelet...
Délelőtt már a Királyhágón kapaszkodtunk felfelé, ahol már éreztem, hogy megérkeztem, miközben egyre nagyobb hegyeket láttam magam előtt. Tovább haladva értük el a Tordai hasadékot, ahol a buszból kiszállva végig jártuk a patak mindkét oldalát csodálkozva a fejünk fölé magasodó gyönyörű sziklákra.
Miután megmozgattuk minden porcikánkat visszaszálltunk a buszba és tovább robogtunk a szállásunkra ami Korondon volt. Megérkezve a házigazdák pálinkával, finom vacsorával és nagyon sok kedves szóval vártak bennünket. Ekkor ért az első meglepetés: A család akik kiadták a saját házukat, kiköltöztek a kertbe egy sátorba, hogy mi el tudjuk foglalni az ő szobájaikat. Egy tipikus dolgos erdélyi családról van szó ahol a kisgyerektől az idős nagypapáig mindenki keményen dolgozik egész nap. Az ellátásra viszont semmi panaszunk nem lehetett, minden kívánságunkat lesték, kaptuk a jobbnál jobb reggeliket és vacsorákat, frissen sült kenyérrel és természetesen a töltelékes káposztával.
A pár napos kirándulásunk alatt elmentünk Székelyudvarhelyre ahol megannyi magyar történelmi emléket csodálhattunk meg. Ellátogattunk Tamási Áron sírjához, Csíkszeredára és természetesen Csíksomlyóra. Bementünk a kegytemplomba ahol egy hatalmas megnyugvást éreztem miközben ültem az egyik padban és a szemem elé tárult a fából készült Szűz Mária szobra amit eddig csak a tv közvetítésekben láttam. A kegytemplom után természetesen felmásztunk a nyeregbe is. El sem tudom képzelni, hogy mekkora akaraterő kell a sok idős, beteg embernek, hogy oda gyalog felmásszon de valószínű, hogy a hit ereje segít nekik.
Következő program a Gyilkos tó volt, aminek a partján sétáltunk egyet majd ettünk egy finom kürtöskalácsot és tovább indultunk a Békás szoroshoz. Nekem itt állt el a szavam a gyönyörtől mikor kiszálltunk a buszból és végig sétáltunk a szűkülő szoroson a fejünk felé magasodó gyönyörű sziklák látványától.
Következő napon ellátogattunk a Medve tóhoz ami nagyon fura volt mert annyira sós, hogy fenntartja az embereket és tele van sórákokkal. Majd a tó mögött megcsodáltuk a sósziklát amit természetesen meg is nyaltunk és igen tényleg sóból van...
Tovább haladva megérkeztünk Parajdra ahol buszra szállva lementünk a sóhegy gyomrába és megcsodáltuk a hatalmas termekkel rendelkező sóbányát.
Délután a csapat felmászott egy megrakott szénásszekérre és elindult az erdőbe.
Utunk során kereszteztünk egy patakot, énekeltünk, jól éreztük magunkat, láttunk a fák tövében megbúvó macikat majd egy tisztásra érkeztünk vendégségbe a házigadákhoz. Anna néniék szinte nomádokként élnek az erdőben egy kis házikóban, nincs villany a házban, a forrásról hordják a vizet, állatokat tartanak, gyümölcs fákkal vannak körülvéve amit a medvék néha leszaggatnak, a vaddisznók feltúrják a pityókát de mégis boldogok. Meséltek nekünk szebbnél szebb történeteket. Csupa szeretet mindkét idős ember, inni lehetett a szavaikat annyira szépen beszéltek magyarul. Ekkor jött a szomszéd bajuszos bácsi, aki a kalapját levette és a tisztáson elkezdte énekelni tiszteletünkre a régi erdélyi himnuszt hangosan, úgy hogy az ő hangjától zengett az egész táj. A szőr felállt mindenki kezén és ott mindenki szeméből potyogott a könny.
Elindulva hazafelé tele szebbnél szebb élményekkel és feltöltődve a sok szép magyar szó és beszéd hallatán betértünk Gergely bácsiék boltjába, ahonnan jobbnál jobb dolgokat tudtunk beszerezni. Saját maguk készítette képosztafőző fazék, gyönyörű padlóváza, pálinka, áfonyalikőr, szőnyeg, stb...
