04/06/2023
Régen fabulákkal irányították rá az emberek figyelmét valamilyen emberi tulajdonságra, viszonyulásra. A fabula, ugye „Tanítómese, tanító célzatú állatmese.”
Tanított minket arra, hogy érezzük, mitől kell elhatárolódni, és mivel jó, ha azonosulunk. Az állatokról szóló emberi mesékben.
A világ egyre több vizuális üzenettel bombáz minket, ezek gyorsabban hatnak, mint a szövegek…
Ez a kép, amit most kaptam, számomra egy fabula. A birkák, akik mindig mindenben engedelmesek a pásztornak, végül már nem tudnak élni a szabadságukkal. Már ott is csak a kapu mögött érzik jól magukat, várakozva, amit egyébként lazán megkerülhetnének. Mégis engedelmesen várják, hogy valaki majd kinyissa, és megengedje, hogy átmenjenek rajta. Nem ostobaságból. Csak, mert így szokták meg. Megszokták, hogy ők ebben az ostoba szerepben vannak. Ezért már nem vállalkoznak semmire. Nem akarnak dönteni semmiről, várják, hogy majd eldöntik helyettük. Azok, akik odatették és bezárták a kaput.
