Első ismert várnagya; Czikó kapitány, akit egy 1336-os oklevélben említenek. Luxemburgi Zsigmond, Marczali Miklós temesi ispánnak és rokonainak adományozta az erősséget. De Marczali, 1402-ben több főúrral együtt fellázadt Zsigmond ellen. A lázadást leverték, Kereki várát is harcok árán foglalták el. A falak megsérültek, ezért 1408 körül ki kellett javítani. Marczali Miklóshoz került vissza a vár,
mivel kegyelmet kapott az uralkodótól. század második felében Enyingi Török Péter, majd Báthory István országbíró birtokában volt. 1494-ben ostromolta a várat, Miksa császár. Ezután évekig üresen állt. A török előretörése idején – 1540 után – a még megmaradt falakat felrobbantották a magyarok, nehogy az török kézre kerüljön. A hódoltság alatt a romos erősség a töröké volt. 1598-ban a tihanyi vár tartozékaként írták össze. A XVII. század közepén a Perneszi család birtoka, későbbi tulajdonosa Babocsai Ferencné. A XVIII.-XIX. században köveit, tégláit széthordták, és részben belőle építették 1830-ban az új kereki templomot, és a közelében egy vadászkastélyt is. Végső romlását az 1960-as években végzett régészeti feltárás és állagmegóvás akadályozta meg. A vár megmentésére alakult civil kezdeményezés pedig a legutóbbi időkben lépéseket tesz a vár környezetének rendezésére, így például ma már a látogató több - könnyebb és nehezebb - útvonal közül választhat, hogy a parkolóból felkapaszkodjon a várdombra és a növényzettől megtisztogatott romterület megtekintésén túl gyönyörködhessen az eléje táruló panorámában is.
