11/12/2024
Az elmúlt 2 hónapot kisebb megszakításokkal Argentínában töltöttem (korábban pedig elég sokat utaztam az országban), így egy fokkal talán jobban rálátok arra, mi is történik Argentínában, mint a Telex újságírója (link a kommentek között), aki egyébként egész szépen összeszedte a Milei-kormány elmúlt egy évének eredményeit. Amivel nem foglalkoznak a cikkben megszólaltatott elemzők, azok a Milei-jelenség társadalmi hatásai.
Argentína gazdasága évtizedek óta labilis. Amikor kapott egy nagyobb kölcsönt, akkor minden rendben volt, pörgött a gazdaság, iparági fejlesztésekbe kezdtek, javult az infrastruktúra. Amikor a kölcsön lejárt, akkor jött a recesszió, a kapkodás, a valuta leértékelése.
Argentína legnagyobb problémája, hogy úgy akar európai életszínvonalat fenntartani, hogy a földrajzi és társadalmi helyzete ezt nem teszi lehetővé. Amikor a 20. század eleji felfutásról beszélnek, akkor elfelejtik hozzátenni, hogy ez nagyjából Buenos Airest és környékét érintette, hogy mi történt eközben az Andokban, a Chacón vagy Patagóniában, arról már nem szól a fáma. Ami azonban tény, a világháború után Argentína képtelen volt magához térni, és Milei megválasztásáig az ország gazdaságát egyik lélegeztetőgépről dugták a másik lélegeztetőgépre. Abszolút érthető, hogy a közgazdászok frusztráltak emiatt, hiszen generációk nőttek fel úgy, hogy az ország gazdasága hullámvasúton ült (érdemes megnézni Argentína GDP-görbéjét, ami az elmúlt 30 évben jobban hasonlít egy szinuszgörbére, mint függvényre).
Milei most mindenbe belemászik, tényleg módszeresen építi le a nemzetgazdaságot, hogy azt majd vadkapitalista módon újjáépítse kizárólag üzleti alapon. Nyilván ez most tetszetős, hiszen 70 év után valami drasztikus történik, ráadásul Milei személyisége is erős. És pont ez az, ami zavart kelt a rendszerben. Ahogy Trumpot, Bolsonarót, Bukelét vagy éppen Orbánt utálják, ugyanúgy Mileit is lehet, mert erős kifejezéseket használ, sokszor durva és eddig kevés diplomácia érzéket mutatott. Ami Magyarországon illiberális gazdaságpolitika, az El Salvadorban kriptogazdaság, Argentínában pedig minarchizmus. Ami Bolsonarónál erdőirtás, az Mileinél és Trumpnál klímahiszti. Amíg Magyarországon egyesek szerint LMBTQ-jogokat tiprunk sárba, addig Argentínában az emberek javakhoz és oktatáshoz való jogát nyirbálják ezerrel.
Ettől függetlenül Mileinek van víziója, ahogy az előbb említett politikusoknak is van/volt. A kérdés az, ez átmegy-e a társadalmi szűrőn? Ahogy az egyik sofőrünk mondta pár hete a kocsiban: Mileit vagy szentté avatják, vagy lógni fog. Mert hogy ezeknek az embereknek általában ez a sorsuk.
A problémát én ott érzem Milei esetében is, hogy rárúgja az ajtót mindenkire, nem néz se Istent, se embert, minden felett áll a víziója. Ott lehet egyébként ellenpéldának az a Chile, ami pontosan azt csinálta az elmúlt 40 évben (és amiből most ha lomhán is, de menekülni kíván), amire Milei valójában ácsingózik. Igen ám, de a chilei gazdasági "csoda" elsősorban nem Chilének volt köszönhető, hanem az amerikai erőpolitikának, aminek lett ugyan sok nyertese, de rengeteg vesztese is; a szegény réteg sorsa talán soha nem volt olyan kilátástalan Chilében, mint az utóbbi egy évtizedben. Argentínában ez a réteg mostanra szélesebb, mint Chilében, így előre borítékolható, hogy amikor a rombolás végén már nem lesz senkinek semmije, akkor lesz egy igen szűk oligarcha réteg, ami mindent felkarol majd és kisajátít. Hogy lesz-e akkorra Milei vagy sem, az már más kérdés, de az biztos, azoknak, akik eddig is a megélhetésért küzdöttek, úgy kellett Milei gazdaságpolitikája, mint Ceaușescunak a sortűz.
Milei víziója nem kicsit utopisztikus. Nem számol a rablókapitalizmussal, pedig ha végig viszi azt, amit eltervezett, akkor az erős és kiszámítható gazdaság mellett magáénak tudhat majd egy sérült és kilátástalan társadalmat, aminek tagjai generációk óta a gondoskodó állam védőszárnya alatt tengődtek, és félő, hogy az út végén annak szélén maradnak. Nehéz harc, amit Milei csinál, de azt kívánom, tudja végigvinni és rakja vissza Argentínát oda, ahol 100 éve volt. Akkor szentté avatják. Más különben lógni fog. /Endre/
