14/10/2024
1066. OKTÓBER 14-ÉN A HASTINGSI CSATÁBAN A HÓDÍTÓ NORMANNOK VERESÉGET MÉRTEK AZ ANGOLSZÁSZOKRA. A hastingsi csatáról kevés leírás maradt fenn, azok hitelessége is erősen megkérdőjelezhető. Az eseményeket többnyire később, elsősorban a győztesek szemszögéből rekonstruálták, így többször csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. A legismertebb források egyike érdekes módon nem krónika, hanem a bayeux-i kárpit.
Az angolok a Senlac (ma Csata)-dombon foglaltak állást. Két szárnyuk egy-egy erdőre támaszkodott, így helyzetük kedvezőnek volt mondható. A kor taktikájának megfelelően ún. pajzsfalat formáztak, középen a housecarl-okkal. Néhány lovasuk volt csak, ők viszont az ekkori szokások szerint a hacban gyalogosként vettek részt. Ezzel szemben Vilmos győzelmének éppen lovassága volt a kovácsa, hiszen ők szokatlannak nevezhető módon lóháton küzdöttek. Vilmos valószínűleg egyetlen arcvonalba rendezte őket, középen a normannok, bal szélen a bretonok, jobbról a „franciák” (egy kevert egység) álltak. Előttük a gyalogosok (íjászok) sorakoztak fel.
Az összecsapás reggel 9 óra körül vehette kezdetét. Ekkoriban egy ütközet átlagban egy órán át sem tartott, jelen esetben viszont sötétedésig folyt a küzdelem. Vilmos gyalogosai kezdték a harcot, de rövidesen megindult a lovasság is. Többször is eredménytelenül rohamozták a pajzsfalat, az angolszász védelem stabilan kitartott. Az egyik ilyen, sikertelen támadást követően a normann lovasság megfutott. Arról vita folyik, hogy gyávaságból-e, avagy készakarva, mindenestere ekkor vette kezdetét a fordulat. A szászok jobb szárnya utánuk eredt, úgy tűnt, övék a győzelem, mindeközben még Vilmos halálhíre is szárnyra kapott, de ő úrrá lett a pánikon. Az üldözőket szétverték, de az ütközet még ekkor sem dőlt el. A normannok viszont felfedezték, hogy létezik egy harcmodor, amivel sikeresek lehetnek.
Harold maradék csapatai szorosabbra zárták soraikat, úgy tűnt, nem sikerül döntést kicsikarnia egyik félnek sem. A normannok ezt követően is kihasználták azt, hogy a menekülésből támadásba átcsapással súlyos veszteségeket tudnak okozni (a szászok bal szárnya is beleesett társaik korábbi hibájába), de Vilmos katonái is egyre inkább kezdtek kimerülni, hiszen dombnak felfelé kellett küzdeniük.
A végső döntést tulajdonképpen az hozta el, hogy Harold egy nyílvesszőtől megsebesült a szemén. A közhiedelemmel ellentéteben nem ekkor halt meg, hanem amikor a hitükben megrendült szászokat, köztük királyukat is, a normannok elkezdték lekaszabolni. A felkelők futásnak eredtek, a testőrök még kitartottak egy darabig, de rövidesen meghátráltak ők is. A sötétedés vetett véget az üldözésnek, mivel több normann lovas is szakadékba esett a szürkületben.
Hastings valóban döntő ütközet volt. Nemcsak azért, mert 1066 karácsonyán Vilmost – rivális hiányában – angol királlyá koronázták, hanem azért is, mert a későbbiekben meg tudta szilárdítani hatalmát, kiérdemelve a „Hódító” melléknevet.
Forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu/
A képen Harold király halála látható a bayeux-i faliszőnyegen, forrás: https://wikipedia.org/