29/09/2024
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ A SZEPTEMBER 21-22.-I ŐRSÉGI TÖKFESZTIVÁLRÓL ÉS SZÁMOS EHHEZ KAPCSOLÓDÓ PROGRAMUNKRÓL:
KÉPEK HAMAROSAN!!!!
Ez a programunk sem arról lett híres, hogy pihikéztünk, mert egy aktív rengeteg programot magába foglaló 2 nap volt. A teljes programon velem együtt 10 fő vett rész. Éva, Miklós, B. Andrea, K. Andrea, Balázs, Anita, Milán, Ágnes, Zsombor és jómagam.
Első nap:
5:40-kor indultunk el Budapestről, hogy Székesfehérváron felvegyük két útitársunkat. Innen indultunk 6:30-kor az Őrségbe első programunkra a szarvas simogatásra, őz etetésre. Negyed 10 re értünk Gyulához, aki 1,5 óra alatt beavatott sok érdekességbe ezen állatok rejtelmeibe. Sári a szarvas végig gazdáját követve jött velünk, majd amikor megszokott minket, már lehetett simogatni etetni, Gyula nagy szakértelemmel odacsalogatta az őzeket, dámszarvast így bár azok félénkebbek voltak kukoricára, almára, tápra ők is közelebb jöttek. Gyuláék sok mindennel foglalkoznak így a tökmagolajjal, gyümölcsecettel is mind a kettő eszméletlen finom volt! A kóstoló minden morzsája elfogyott.
Vásárolva, elköszönve tőle, elindultunk Szentgyörgyvölgybe, hogy szállásunkat átvegyük. Szuper szállásunk volt Katinál és Csabánál. Nem először voltunk náluk, sőt nem is utoljára! Biztosra mentem, mert mindig csúcs szuper ellátást kaptunk, remek hangulattal, ha pontozni kéne 100-ból 200 pontot adnék!
Átvettük szobáinkat, kicsit felfrissültünk, körbenéztünk és indultunk Rezső bához, aki már az 5. generációs fazekasmester a családban 1873-óta foglalkoznak ezzel a szép népi szakmával.
Kibróbálhattuk a korongozást, miután megkóstoltuk a körtepálinkáját. Rezső bá egy végtelenül vicces a szebbik nemmel viccelődő mesterember, nagy rutinnal segített az éppen korongozóknak, eszméletlen hangulatot teremtve. A nevető izmaink elfáradtak. Sok sok apró dolgot készít***ek útitársaim, amiket egy kis száradás után másnap el is hoztunk. Aki ott korongozott, de aki nem az is életre szóló élménnyel lett gazdagabb az egy órás program alatt!
Innen 12:30 kor elindultunk Szlovéniába, ahol egy orchidea farmot, kiállítást, üzletet nézhettünk meg és kicsit meg is pihentünk.
Sok-sok szép orchidea szuper áron volt elérhető, vettünk is vagy 8 darabot, kinek milyen tetszett, egy színkavalkád lett belőle. Innen Visszatértünk Szentgyörgyvölgybe kiraktuk az orchideákat, hogy ne legyenek a meleg autóban.
Következő úticélunk a Veleméri Szentháromság vagy más néven Fény templomába mentünk melyet az XIII. század végén kezdtek el építeni és freskóit Aquila János készít***e. Részben a freskók megmaradnak sok-sok szerencsének és az emberi butaságnak köszönhetően! Külföldről is csodájára járnak régészek, hogy ilyen sok év után is sok részlet kivehető, sok sok figurával, képpel a szent családról a háromkirályokról. Már az 1360 as években tudták, hogyan kell tájolni a templom ablakait, amin keresztül a nap bizonyos időpontokban pont arra a képre süt amikor valami egyházi történés volt. Egy hölgy sok-sok éve a telet kivéve kijár a templomhoz és sok információt adott át nekünk a templom érdekességeitől.
Mikor itt végeztünk elmentünk Őriszentpéterre a Tökfesztiválra ahová 15:20-ra értünk. Rengeteg ember kíváncsi erre az autentikus vásárra és zenés programokra, gasztrofesztiválra. Ettünk érdekes sütőtökös krémeket, kürtöskalácsot, Gyümölcsleveket, pirított tökmagot, vásároltak útitársaim ajándékokat, lekvárokat. Háromnegyed 6-kor indultunk vissza szállásunkra. Kicsit pihenve készültünk a vacsorához melyet este 7 re kértünk Katitól, előtte Csaba megmutatta birodalmát a pincéjét amiben elképesztő mennyiségű pálinkával és borral tudja kínálni a vendégeket. A pálinkából van vagy 15 féle, borból számtalan, de amit most megkóstoltam az egy Kormin vörösbor volt, isteni nem túl savas illatos nedű. mikor a hangulat már szuper volt, felmentünk az étkezőbe, ami egy eszméletlen hangulatos épület. Kati nagy szakértelemmel elkészített 3 fogásos vacsorája isteni finom volt mindenki degeszre ette magát.
Még utána beszélgettünk, majd elmentünk pihenni, mert volt még egy napunk ami szintén sok-sok programból állt.
Második nap:
A reggelit fél nyolcra kértük és egy valóságos terülj terülj asztalka várt minket. Megittuk reggeli kávéinkat, teáinkat, kakaóinkat és jól bereggeliztünk mint a királyok. Kati ismét kitett magáért.
Reggeli után elbúcsúztunk vendéglátóinktól és f 10 előtt kicsivel elindultunk a mai napunk első programjához a Hármas határ túrára Felsőszölnökre.Szlovénián keresztül mentünk, gyönyörű tájakon, erdők hegyek között, szinte üres utakon a célállomásig. Itt kimentünk a faluból ameddig csak lehetett és leparkoltunk az erdőben. Szuper idő volt a túrázáshoz, friss levegőn, erdő illattal. Szép komótosan megtettük a Hármas határ emlékműhöz vezető 3 kilométert. Mikor felértünk meglepetésünkre egy szlovén, osztrák ünnepségbe csöppentünk, bár még korán volt nem sokan voltak, de a sok asztal és sörpad arra engedett következtetni, hogy sok embert várnak, ittunk, ettünk csináltunk csoportképet és elindultunk vissza a kocsihoz.
Mindenki megéhezett így kerestem olyan helyet, amit már próbáltunk, az első hely sajnos tele volt, így a Bajánsenyei Határcsárda lett a befutó 13:45 kor. Beültünk ebédelni, sokan voltak, a személyzet nem volt a helyzet magaslatán, morcos is volt a főpincérnő, de olyan 5/4-es értékelést adhattam volna. az ételek voltak már jobbak is de azért elment. Mikor megebédeltünk 15.20-kor elindultunk egy fenséges kávéra a helyi hírességhez a Vadregényes kávézóba. Itt is rengetegen voltak, sorba kellett állni a kávéért vagy 15 percet, sikerült egy 10-es ülőhelyet összeraknunk, kávéztunk limonádéztunk, forrócsokiztunk. Ez egy vintage stílusú csoda hely, nagyon hangulatos és ismert. Még szerettünk volna egy kis Tökfesztiválozást így elindultunk16:35-kor Pityerszerre az őrségi Skanzenba. Sajnos itt csak előző nap volt fesztivál, de így is be tudtunk menni körbenézni fotózni, dísztököket zsákmányolni. Akiben még volt erő az eljött velem innen pár percre található bölény rezervátumba. Itt pont egy szomjas bölény pózolt nekünk, hatalmas testével, így sikerült jó pár képet lőnünk. Mikor ezzel is végeztünk elmentünk vissza a többiekhez, akik kipihenték kicsit a napi fáradalmakat. Beszálltunk a kisbuszba és elindultunk vissza 18:20 kor Budapestre. Nem volt kis forgalom, de jól haladva 21:50 re felértünk Kelenföldre, ahol két Útitársunk felpattant az éppen Tatabányára induló vonatra, majd a többiekkel a kiinduló pontra mentünk. Szét osztottuk a vásárfiát, az agyag apróságokat, virágokat és búcsút vettünk egymástól.
Fárasztó és eseménydús 2 nap volt! Remélem élveztétek! A hangulat szuper volt, ennyi nevetést még nem hallottam! :-D
Remélem még más túrámon találkozunk!