Ildi&ko

23/12/2023

30/08/2023

A mangold friss levelei nyár elejétől késő őszig fogyaszthatók. Ha van mangoldunk, a letermett spenót után lesz levélzöldségünk.

28/11/2022

Ági meghalt. Felfoghatatlan, mint minden halál. Ágival az egyetem első évétől voltunk barátok. Hiába próbáltam magam minden kisebbségi komplexusommal együtt összehúzni az előadóterem utolsó sorában, hiába próbáltam minden vizsgára a lehető legláthatatlanabbul megérkezni, ő mégis észrevett. Több mint húsz év telt el azóta, hogy szalvétával bélelt műanyag dobozból kínált házi sütivel az egyik vizsga előtt, de hogy soha nem fogom elfelejteni a bátorító pillantását, az biztos.

A süti, a gesztus, a mosoly, mind azt üzente: látlak.

Soha nem halt még meg barátom. Ági az első. Nem ő volt a legközelebbi, de a több mint húsz év alatt rengeteget tanultunk egymástól. Együtt éltük át azt is, amikor valahogy 2006-2007 körül egy színházi szerdán iszonyat késésben voltunk az előadásról. Se haladni, se megállni nem lehetett, klasszikus belvárosi este. Sokáig emlegettük, hogyan fordulhatott elő, hogy végül a lehető legjobb helyen találtunk parkolót, és hogy mégis időben odaértünk. Ha nem vagyunk ott ketten, magam sem hiszem el, hogy megtapasztaltam, milyen az, amikor egy másik dimenzióban egyszerűen megáll az idő, és csak mi múlunk benne.

Ági kitámogatott a szülés utáni depressziómból, én őt az anyukája halála utáni fájdalmából. Vagyis hittem, hogy kisegítettem onnan a mélyből, de talán csak levegőt venni jött fel egy kis időre, nem tudom már meg.

Szeptemberben írtunk egymásnak utoljára, meg se kérdeztem, hogy hogy van. Nem volt rá idő. Hiába írnék rá most.

Idő már van, de Ági nincs.

Pánikszerűen menekülünk a tevékenységekbe. Legyen mindig tennivaló, legyen feladat, mert azt hisszük, az majd halhatatlanná tesz. Hiszen hogy lehetne elmenni addig, amíg nincs kitakarítva a ház, felújítva a tető, megcsináltatva a fog, elvégezve a századik valamilyen tanfolyam, valóra váltva a külföldi álom. Űzzük, hajtjuk az intézendőket, rettegünk a pihenéstől, mintha a halál elkerülné az aktív lelkeket, és lesben állna azokra, akik megálltak szusszanni. Mintha a halál megvárná, amíg mindennel végzünk.

Egyetlen végigrohant, maximálisan teljesített nap se fog annyira számítani, mint az azon a napon meg nem írt, el nem küldött 'hogy vagy' üzenet. Egyetlen tevékenység eredménye se lesz soha olyan fontos, mint a barátunk halálakor tudni, hogy ott voltunk.

Ahogy minden élet, úgy minden halál is kell, hogy tanítson valamit.
Nincs mit tenni a halál ellen.
De van mit tenni az életért: megbecsülni az időt, még akkor is, ha múlik, pedig mi megállnánk benne.

24/04/2021

Colours all around 🌈
🌈 🇭🇺

24/04/2021

The joy of seeing the Royal Palace under the spring sun

24/04/2021

Walking on sunshine.... and it’s starting to feel good 😉 Pretty old song but still true
🇭🇺

14/11/2019

Just the way it is 💗

Is it a dream or reality, that captivates me with its beauty? Since we arrived, I feel closer to life. I've been mesmerised by you for so long, yet every min...

05/11/2019

04/11/2019

🙏😁😍

04/11/2019

😁

04/11/2019

Flashback of last Summer days 😁

27/09/2019

A színész itt ünnepli 51. születésnapját, és Gemini Man című új filmje bemutatóját.

29/07/2019

View from the German Corner 😂

29/07/2019

Jamie and the German Corner.
Our amazing activity manager on board.

29/07/2019

On the way to Koblenz

29/07/2019

Castle greetings 😂

29/07/2019

Departure for Castle tour on Board

29/07/2019

Day 5 - Rüdesheim am Rhein

24/07/2019

Day 5