24/12/2024
❤️„SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK”
Az Ady Endrétől kölcsönvett cím tulajdonképpen egy szó, két rag és egy kötőszó. A szó: a SZERETET. Alakilag afféle mekegő, „eszperente” kifejezés, mégis a gyöngy és az anya mellett harmadikként emlegetik a legszebb magyar szavak között. Ennek a szónak a médiában - akár a paradicsomnak a piacon - szezonja van. Eltelik az évből 330 nap, véletlenül se találkozni vele, aztán jön az utolsó 30, és tele vele e félteke. Honnan e késztetés? A kérdés költői. Karácsony közeleg. Krisztus születésének az ünnepe, a szeretet ünnepe.
👉A szeretet strapás, fárasztó dolog. Áldozattal, lemondással jár. Ez magyarázza, hogy az év 52 hetéből 50-en keresztül nem nagyon foglalkozunk effélével, de 52 héten keresztül vadul és eszelősen, vagy éppen szomorú, csendes vágyakozással szeretnénk, ha szeretnének. Erről szól az életünk, a történelem.
👉Talán ez a sejtelmes, megfoghatatlan vágyakozás az ösztöneink legmélyén rejtőzik. A fajfenntartás parancsa magával hozta a „magunk kelletésének” igényét. Rafinált kozmetikumok simítják ráncainkat, szolárium barnítja bőrünk, megfelelő széljárás esetén bódító illatfelhővel üzenjük: itt vagyunk, szeretetre vágyunk.
👉Plasztikai sebészek szívják hasunkról a zsírt, divatdiktátorok rejtik bársony redőkbe vastag, görbe lábunk, hosszabbítjuk fehér csipkével tömzsi karunk. Tetszeni akarunk, szeretnénk, ha szeretnének.
Pszichológusok állítják, megbetegszik, akit nem szeretnek, gyógyít, megszépít, ha szeretnek bennünket.
👉„Szeretett, bölcs és nagy Vezérünk”! Az ókori Rómától, a mai Észak-Koreáig kedvelt megszólítása ez a szeretetre vágyó földlakóknak. Bennük a szeretetéhség kórosan túlburjánzott. Ők minden gazemberségre képesek, hogy megszerettessék magukat. És ez a paradox nem igazi paradox. Sztálin halálakor milliók őszintén, szívből zokogtak.
👉Persze szeretni is tudunk. Génjeinkben ott a parancs: védelmezd, óvd, tanítsd, neveld gyermeked! Fajunk fennmaradásának a parancsa ez, no meg tudat alatt a majdani öreg, tehetetlen önmagunk életben tartásának egyetlen esélye, hiszen gyermekeink adják majdan a kenyeret, rakják alánk az ágytálat a kórházban.
👉És szeretünk néha szép, jó és okos embereket, sőt, gyakran kutyát, macskát, lovat, autót, sört és rántott szeletet. Valakit vagy valamit, akire, amire ránézni jó, aki vagy ami nekünk örömet szerez.
👉De - hacsak nem Teréz anyának hívnak bennünket - tudunk-e szeretni mosdatlan hajléktalant, más vásott kölkét, kórházi elfekvőben fekvő pisiszagú öreget, zsarnok főnököt, áskálódó beosztottat? Legtöbbünk erre képtelen. Pedig - akárcsak mi - ők is szeretetre vágynak.
❤️Nem tudunk szeretni, és fáj, hogy nem szeretnek. Ördögi kör zár magába. Van-e kiút? Ha van, minden bizonnyal Karácsony szent ünnepén született építőmestere.
ℹ Andriska Pál újságíró, népművelő, életművész írása a ’90-es évek végéről.
📸A KÉPEN a mátyásföldi katolikus templom havas kertjében a Jézus Szíve szobor.
