30/10/2022
Sziasztok!
Lehet, hogy ez most egy kicsit megosztó lesz... Ha az ember Ázsiában barangol, elég sűrűn bele tud botolni valami helyi hős máig is élő és ható kultuszába. Bármilyen furcsa is európai szemmel, de az ottani néplélek egészen másként viszonyul ezekhez, mint mi. Mao és Ho apó, mindketten nagyon jó példák erre. Én Ho Chi Minh egyre erősödő kultuszával találkozom nagyon gyakran. De, ez legalább kellemesen visszafogott és sok helyen a természet szépségeivel is operál. Ilyen Pac Bo is, ahol a "főnök" a II. világháború alatt rejtőzködött. Eszméletlenül szép hely a Lenin-patak szurdoka!
A kiegészítő anyag az errefelé gyakori zivatarok fotózásáról csak egy kis elgondolkodtató olvasmány. Ha már esik és van akár egy jobb minőségű mobilod is, soha se maradj a szállodában!😁
És akkor jöjjön most az eredeti bejegyzés az „Ázsia magyarul” csoportból (https://www.facebook.com/groups/azsiamagyarul/)…
VIETNÁMI PILLANATOK: délutáni séta a Lenin-patak völgyében. Gesztenyével és fotó tanfolyammal
Ma (2022. október 26.) tulajdonképpen nem csináltunk semmit, csak elindultunk a Ba Be tó partjáról a kínai határ közelében fekvő Magas Fennsík (Cao Bang felé.
Csak pár száz kilométer szerpentin, de egy egész napos program. Különösen úgy, hogy vagy egy tucatszor megálltunk az éppen szembejövő falvakban sétálgatni, fotózgatni.
Délben is üldögéltünk vagy egy órát az egyik helyiérdekű kocsma/étterem/gyógyszertár kombó teraszán, a gasztro-program éppen aktuális 8-10 hegyvidéki fogását betermelni. A dolgot veszélyesebbé t***e a gyógyrészlegről, egy 15 literes dunsztosüvegből minket érdeklődve figyelő királykobra is. Hamarosan elkezdett csökkenni az rizspálinka szintje amiben éppen pancsolt, de szerencsére tovább kellett indulnunk.
Várt ránk A Pac Bo grottó, a Marx Károly hegy lábánál rohangászó Lenin-patak, Hó Apó barlangja és egy hatalmas adag sült gesztenye. Az előbbiek ma már a történelem részei, az utóbbi viszont Vietnám legnagyobb és legjobb ízű gesztenyéje.
Besétáltunk a völgybe egészen Hó Apó barlangjáig és kedvenc horgász medencéjéig. Közben elmeséltem az 1941-ben kezdődő japán és francia megszállás ellen szervezkedő Ho Chi Minh elvtárs történetét és azt is, miért is van a szállásául szolgáló mészkőbarlang ma már betonból. (Láthatóan tudott azért élni az öreg… Vadásztak rá a japánok és a franciák, a köztérsasági kínaiak sem szerették nagyon, de ő nyugodtan elpecázgatott a képen látható medence partján és közben történelmet írt. )
Végül idejében értünk be a városba, mert éppen csak kezdték lelakatolni a rendőrség „vevőszolgálatát”. Nem örültek a kezükbe nyomott 35 útlevélnek. Ártatlan szemekkel kértem mindegyikhez határsáv engedélyt, mert holnap egészen északra megyünk, kicsit megtaposni a vörös vonalat is.
Tulajdonképpen ennyi a hivatalos történet, de van még egy kis kiegészítés is. Az egyik lelkes utas, akinek csak nem akar lemerülni a mobilja, szólt hogy Sapára zivatarokat mondtak. Én meg nagyon örültem a hírnek, mert zivatar közben és utána is a leggyönyörűbbek a fények. Ennél jobbat nem is kívánhatnánk a fotózgatásokhoz. Amíg készültek a határsáv engedélyek, lehívtam nekik az alábbi cikket és meséltem a várható fotótémákról, sikátoroktól, rizsteraszokról.
Nektek is megmutatom, mert tényleg a legszebb fények ideje a zuhé. Különösen, ha a helyszín a mesés Hanoi. Itt az anyag és a nedves idős képek:
http://www.vietnamiut.hu/hanoi-vietnam-varosfotozas-eso/
A befejező mondat a már megszokott: Gyertek velem legközelebb ti is!
