27/11/2024
Még mindig MAULBERTSCH300!
Működik a hely szelleme!!! Jöjjenek, és látogassanak be Önök is Maulbertsch műhelyébe!
"Őszintén nyújtja kincseit" címmel egy rövid írás jelent meg a Veszprémi Napló 1963. júniusi számában Újhelyi Gábor tollából:
"A nagyszerű festő, Franz Anton Maulbertsch néhai műtermében, a templomban, kalauzunk magyarázó, halk meggyőző hangja, íveket rajzoló ujjai nyomán friss festékillat szállt s újra teremtődtek a két évszázados freskók. Megismertük a művészt. Lobogó hajával egyszerű pásztorként toppant elénk rögtön az első képen, majd a kóruson mutatta magát. A villódzó, remek figurák közül, úgy éreztük, sokan mutattak alkotójuk, teremtőjük, Maulbertsch felé. A csendben barátom halk szavakon, — újra felnőnek az állványok és segédei között megjelenik frissen a fehér lovak festője, a jó sümegi bort szerető, nálunk oly szívesen élő idegen. Paróka csak a tanácsos urak előtt kell. Bíró Márton — a tudós püspök — munkatársának tekinti s nagy műgonddal szövegezi a feliratokat kedves templomának, kedves mesterének képeihez. Hallatlanul engedelmes az ecsetje Maulbertschnek. Tüzesen villan a kék és piros, ha az ünnepeltet öröm éri. Fáradt és fakó lesz a szín, ha a sümegi menyecskékről festett figuráit bánat járja át. Az istenek, és szentek élete ürügynek látszik, hogy kavargó, a kereteket szétfeszítő barokk lelke képi megfogalmazássá sűrűsödhessen. A keret nem gát többé: karral, vállal átlendült alakok vezetik a szemet tovább — egyre tovább ... A Máriává lett sümegi asszony, királlyá tett öreg, vagy ifjú modell a frissnek ható falakon ma is újra teremtett önmagát keresgéli. Csodálkozom magamon. Mindig kritikával szegültem szembe a barokkal — mégis, ha itt járok Sümegen, vagy Pápán, vagy Sopronban, újra és újra vonzanak a kicsavart karú, megnyúlt, torz, bájos, virtuóz rajzú — néha még impresszionisztikus Maulbertschek. A modern piktúrán nevelődő szemem most is ott cikázik a biztos ecsettel. Lelkesedik. Követi a barokkos túltengést. Barátom most fejezte be a vezetést. Indulnánk, de az élmény fogva tart bennünket. A kísérő tanár és a diáknak vélt kis kolléga csak néz elbűvöltem mozdulni nem akarva. A diákok már kint várnak. Még egyszer visszatekintünk. S a hunyorgó fénynél kicsit megilletődötten látjuk, hogy a pásztornak öltözött Maulbertsch felénk kínálja a szegénység sajtkarikáit. Fél órára terveztük a látogatást, de Maulbertsch varázsa órán túl is ott tartott bennünket. Intett is szemével, mikor a kihúnyó villanyfénynél búcsúztunk. Tudja, szeretik és büszkék rá! Másnap újra elmentem — ki tudja hányadszor — s lerajzoltam élénk szemeit, a maga magát kínáló mestert, aki annyi szeretettel, őszintén nyújtja kincseit azoknak, akik megbecsülik."
