31/08/2024
Pont 12 évvel ezelőtt lezárult egy hosszú, 44 évig tartó „férjes asszony” korszaka az életemnek, és elkezdődött egy új, amit özvegységnek hívnak (bár sose használtam ezt a szót, mert nem így éreztem).
Nagyon hálás vagyok a 44 évért, minden örömével és nyűgével együtt, és nagyon hálás vagyok az új korszakért is. Mert a hirtelen jött egyedüllétem nem magányt jelentett, hanem egy örömteli, isteni szeretetkapcsolat naponkénti megélését, és ehhez a korábbi évtizedek tapasztalatai is kellettek.
Napok óta egy ősi prófétai üzenet szavai járnak az eszemben. Tudom, hogy más korban, más embercsoportnak, más körülmények között hangzott el, de mégis, közel 3000 év után úgy érzem most az emlékezés napjaiban, hogy ebben én is részesültem, a Küldött hozzám is megérkezett😊:
„Az Örökkévaló elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, … és megvigasztaljak minden gyászolót. Elküldött, hogy a gyászolók fejére ékes koronát tegyek a hamu helyett, öröm olaját adjam nekik a gyász helyébe, és dicséret palástját adjam rájuk a csüggedés és szomorúság szelleme helyett.” (Ésaiás próféta 61.)
