30/05/2022
Kedves Olvasóink!
Szardínia egy gasztró újságíróhölgy vendégünk szemével látva. Riedl Annamária írása 🥰
"Ha az anyaországban Calabria a top of the top, akkor a szigetek közül egyértelműen a ma is nagyrészt autonóm Szardínia, és a hozzá tartozó szigetvilág.
Erre a helyre azonnal rá lehet kattanni, és nehéz elengedni. Minden sarkon van valami, ami a szárdok megtörhetetlen természetének köszönhetően évszázadok vagy évezredek óta érintetlen, legyen az épület, bor, étel, ezerszínű kékben pompázó tengerpart, vagy sziget, ami vagy teljesen néptelen, vagy épp alig lakott. Mindenhonnan árad a chill hangulat, itt senki nem rohan sehova, mert ha épp lemarad az ember egy kompról, vagy bármiről, semmi gond nincs, hamarosan jön a másik, addig pedig épp van idő egy pohár italra.
Májusban jó ide megérkezni, amikor még nincsenek turisták, együtt lehet reggel kávézni a helyiekkel a Via Roma valamelyik bárjában, este pedig versenyt futni, hogy beférjünk a helyiek kedvenc halas éttermébe, a Trattoria Lillicu-ba, ahol a legjobb a bottarga, „Szardínia aranya”, a szárított tonhalikra, és a burrida, a macskacápa hal húsa, vagy a szárazföldi ételeket, a culurgiones-t, malloredus-t, a sa corda-t, a porchettu-t, a bistecca di cavallo-t, és a csúcsdesszertet, a sebadas-t legjobban elkészítő Su Cumbiduba.
Cagliari – a főváros, ami a leginkább őrzi a szárdok évszázados emlékeit, az épületekről vagy sikátoros kis utcákból ránk zúduló elnyomásról, amelyeket a szárdok többé-kevésbé vissza tudtak szorítani, így mára is fenn tudott maradni a nép kultúrája és hagyományai, amelybe a mai napig érkező befektetők hada sem tud éket verni. Így a város határában lévő lápos részen élő számtalan flamingó, és a 600 fős vadlóállomány is békésen együtt élnek az emberekkel, az ételek és a borok elkészítésének módja mit sem változott az idők folyamán, ezért az étlapok is elsősorban szárd nyelvűek, az emberek a mai napig határozott fellépésűek, de nagyon vendégszeretőek, és a modernizáció épp csak annyira van jelen, amitől még élhető marad a város.
Érintetlen, évezredes történelem – Nora, P**a, Barumini. A szintén délen, Cagliaritól nem messze található Nora és P**a ókori városok, amelyek a régi főníciai majd római emlékeket őrzik szinte érintetlenül elképesztő öblökkel és csodás türkiz-színű vízzel tarkítva. Barumini kicsit beljebb, a szárazföldi részen a legnagyobb épen maradt nuraghé-t rejti. A mai napig kevés mindent lehet tudni ezekről az ősi óriások sírjairól, vagy védelmi épületekről, de ami szinte biztos, hogy a koruk akár 4000 évre is tehető.
Déli-szigetek – Szent Péter-sziget - Carloforte, Calasetta-sziget - Calasetta és Sant’Antioco. Tengerbe szakadó, gyönyörű sziklák, szinte teljesen lakatlan, turistáktól érintetlen szigetek. A Szent-Péter sziget egyelten lakott területe, Carloforte ha valamiről ismert, akkor a tonhalfeldolgozásról mindenképp, hiszen világviszonylatban is az első helyen áll a tonhal konzerválásában a kis város, ami a genovai betelepülőknek köszönhetően ezer színben pompázó kis házakból áll, míg Calasetta-szigeten található két város a tunéziai Tabarkából származó felmenőknek köszönhetően hófehér, vagy épp kék-fehér házai már messziről láthatók a tenger felől is.
Az északi ’smaragd part’ – Costa Smeralda – és a La Maddalena-szigetcsoport. A Costa Smeraldan található Porto Cervoban a fényűzés minden árnyalata megtalálható a nyári csúcsidőben. Óriási yachtok, némelyek – Putyiné vagy épp Berlusconié – be sem férnek az apró kis kikötőbe, de mondjuk Clooney-é, és sok más Hollywood-i sztáré igen. A május még csöndes, de már mindenhol érezhető, hogy pár hét, és a világ színe-java megérkezik az idén 60 éve felkapott öbölbe, ahogy a Baia Sardinia kristálytiszta öblében is most még csak egymagában tud fürdeni az ide érkező.
La Maddalena és Caprera idén először, de nem utoljára. Elképesztő, és azonnali szerelem ez a hely a Maddalena színes házaival átszőtt utcáin masírozó és nevetgélő kadétokkal, és Caprera egyetlen házával, a Museo Garibaldino-val, ahova Garibaldit száműzték. Caprerat egy 600 méteres híd köti össze Maddalenaval, így ez az egyetlen sziget, ami hídon is megközelíthető. Megható látni a házat, az olíva ligetet, és a sírokat azon a kis területen, ahol Olaszország első számú katonája az utolsó éveit élte, és akinek a halotti ágya a mai napig Korzikára néz, az egyetlen helyre, amit nem sikerült visszahódítania."
Megosztásaitokat köszönöm 🥰
Petrei Emese
helyi idegenvezető
