Terra Poetica

Casa
Italia
Rome
Terra Poetica

Terra Poetica Római történetek, vezetett séták, mediterrán derű Ma, a reprodukció korában kiveszőben van ez a tiszta élmény.

A Terra Poetica elsősorban egy értékőrző szemlélet, egy hozzáállás, amely tiszteli a generációk tudását, hisz a tradíciókban, az erőforrásokat becsben tartja és mindenekelőtt azt keresi, ami autentikus és eredeti. Olyan, mint egy tekintet, amely különleges alapanyagokat szemléz, bakancslistás helyeket jár be, figyelemre méltó emberekről tudósít, miközben kitágítva az érzékelést tipikus ételeket kó

stol, az ízek birodalmában kóborol. Az elkövetkező egy év Olaszországé, mert jelenleg Rómában élek, tehát elsősorban olasz fókuszú tartalmak várhatóak majd. A márkagondozás területéről érkező szakmai célkitűzésem úgy “becsomagolni”, de leginkább kicsomagolni az értékeket, hogy azok esszenciája ne változzék. Ezt az oldalt mindazoknak dedikálom, akik szeretik a tiszta történeteket. Mottóként ezért ezt a sort választottam: ‘Una storia sulla pura bellezza’, vagyis ‘Egy történet a tiszta szépségről’.

06/12/2024

Szépen gyűlik a csapat. Ha érzed Róma hívását, várunk Téged is. 🤍🛵

24/11/2024

Szerintem ez 2025 utazása lesz 🤭
Ne hagyd ki! Vagy nyerd meg! ✨🎁

06/10/2024

Ha a receptek "titkos összetevőjét" keresed, vagy a dolgok esszenciáját, akkor állj meg egy pillanatra és olvasd el ezeket a sorokat. ✨🌞

26/02/2024

Elköltözni egy másik országba olyan, mint kihajózni a nyílt vízre.
Van egy part, egy darab szárazföld, amitől eloldódunk és lesz egy másik, ahol aztán kikötünk. A kettő között pedig ott hullámzik a már említett víz, ami teljes egészében ismeretlen, tele lehetőséggel, na meg cápával.

Lehet, hogy hátszeled lesz, de zátonyra is futhatsz, azon pedig ne lepődj meg, ha időközben honvágyad lesz a fedélzeten… Arról nem is beszélve, hogy ha egyszer sikeresen kikötsz, onnan teljesen más értelmet nyer majd az elhagyott “part”.

Ezen az új terepen Te magad is más leszel, másként fogsz működni sok értelemben. Előbb újra kell rajzolnod magad, hogy gyökeret ereszthess… ha szeretnél olyat.
Útkeresés. Zsákutcák. Aha-élmények. Árulásérzés (a korábbi otthon irányába)…

Megtisztelő számomra, hogy Róma relációjában többeteknek vagyok referenciapont, vagy ami a legszimpatikusabb szócskám erre: “kapocs”.
Szeretnék és mindig törekszem is rá, hogy a lehető legtisztábban, legőszintébben prezentáljam a mediterrán mindennapokat. 🤍

A történetek mellett egy másik aspektus, hogy az ember hogyan éli meg, hogy új otthona van és ilyenkor mi történik a régivel? Ő maga hová tartozik? Lehet-e asszimilálódni teljesen? Hogy van ez?
Nos, ezeket a hangokat is relevánsnak érzem beilleszteni a korábbiak és a soron következők közé.

Amit mondani szoktam: válassz egy nagy kanalat és ezzel kóstold az életet. Lesznek ízek, amik tetszenek majd és amelyek nem. Ne ijedj meg az újaktól, de ne feledd a régieket sem. A lényeg: hagyd magad, hogy azok az ízek vezessenek, amiket szeretsz, akkor hű maradsz önmagadhoz... a végén pedig mindig jól kanalazd ki a tányért. 🍝

31/01/2024

Rimanere senza parole - “nem találni a szavakat”

Az olasz és a magyar nyelvet a légzés, a beszéd és a szívverés kapcsán szeretném ma párhuzamba állítani.E három alapfunkció ugyanis mindkét nyelvhasználat szerint képes kihagyni egy ütemet egy lebilincselő szépség, egy monumentális pillanat hatására.

- restare senza fiato (“eláll a "lélegzet", szó szerint "lélegzet" nélkül maradni)- rimanere senza parole (“nem talál szavakat”, pontosabban szavak nélkül maradni)- rubare il cuore (“elrabolja a szívet”)

Róma egy végtelen múzeum a szabad ég alatt… Itt az ember bizony napjában többször (számolni nem érdemes) marad szavak, lélegzet és szívverés nélkül. De mi történik azzal, aki itt él? Komoly "veszélynek" van kitéve. Elmesélem, a saját esetemet.

A hét domb, a folyton csobogó szökőkutak, a Szent Péter templom kupolájának “lebegése”, a sokat látott macskakövek, a píneafák között megbújó romvilág együttesen túl nagy hatást gyakoroltak rám. És mivel nem csak egy vakáció idejéig tartott ez a hipnózis, hanem nagy dózisban és napi rendszerességgel ért a gyönyörködtetés, egy idő után észrevettem magamon, hogy Rómán kívül semmi sem hat rám igazán. Az ingerküszöböm olyan magasra került, hogy nem maradt, ami ezt elérje, csak Róma.
Tavaly nyár elején ért el ez az állapot, egyfajta közöny, de bizakodva vártam, hátha valami kigyógyít ebből a római “tengeribetegségből”…

A gyógyírt egy kis toszkán városban, Lucca-ban talált meg.
Lucca egy hatalmas síkság közepén fekszik, amelyet városfal keretez és óv a mai napig az idő vasfoga ellen. Estig tudnám sorolni, hogy mennyi szépséget rejtenek ezek a falak, de most csak a 44 méter magas Guinigi-toronyba gyertek velem gondolatban. A torony messze földön híres arról, hogy egy élő fa található a tetején.A 230 lépcsőt megmászva a város tetején találtuk magunkat és a szelíd, átlátható táj látványa helyre tett bennem valamit. Már nem éreztem sem a hét domb, sem a bazilikák hiányát, nem vágytam a “hatalmas” után, csak hallgattam Lucca városának nyugodt, középkori pulzusát, ami elég volt ahhoz, hogy lassan újra visszakapjam az elveszett szavaimat…

14/01/2024

Milyen bánásmódban részesül egy méltóság? Tejben-vajban fürösztik, igaz? Nos, nincs ez máshogy a sajtok felségével, a Parmigiano Reggiano-val sem.

Képzelj magad elé egy korong (24-40 kg súlyú) mennyei parmezánt. Mennyi mozdulat, mennyi türelem, mennyi szenvedély összetömörülése adja ki ezt a híres formát. És nem utolsó sorban 1100 kg tej. Ugyanis minden egyes koronghoz ennyit használnak fel, bizonyára ez adja a sajtméltóság lelkét.

És mint minden valamire való “uralkodónak”, a Parmigiano-nak is van népe, aki hozzá hűséges. Én biztosan ebbe a körbe tartozom, és Te?

Pavarotti és Massimo Bottura városa Modena. Na, meg a balzsameceté és ezé a sajt-léptékben kimagasló különlegességé. Tegyetek velem gondolatban egy kitérőt ma itt. 🌞

-

How is a dignitary treated? With excessive care, attention or indulgence, right? Well, it is no different when it comes to the majesty of cheese - Parmigiano Reggiano.

Imagine a whole 24-40kg heavenly Parmesan. How much movement, how much patience, how much passion has been condensed into that famous shape. And last but not least, 1,100 kilograms of milk. Surely this gives the soul of the cheese its dignity, because that's how much is used for each slice.

And like any 'king', Parmigiano has a loyal following. I'm definitely part of that circle, and you?

The city of Pavarotti and Massimo Bottura is Modena, the place of balsamic vinegar and this speciality that stands out among cheeses. Join me for a mental detour here today. 🌞

08/01/2024

(ENG version below)

Róma sokféle értelemben zarándokhely.
Ma a spirituális, szakrális vonásaira esik a reflektorfény.

Az olasz főváros látképét megszámlálhatatlan bazilika és templom hímzi, az apácák cipőtalpai pedig békével balzsamozzák be az utcákat.
Ám a sok szakrális csomópont közül, ma egy olyat hoztam, ami rám személy szerint nagy hatást gyakorolt és azóta is erősen hat rám, bármikor felkeresem.

📍Scala Santa (Szent lépcső)

A Spanyol lépcső hírével vetekszik egy másik 28 fokból álló ókori lépcsősor, amely évente körülbelül 2 millió látogatót vonz. Cipőtalpak nem érinthetik, kizárólag térden lehet megmászni.

Nem egyszer látogattam már meg én is (leginkább, amikor valamilyen nehézségen mentem keresztül), mert mindig valami “varázslat” történt velem közben vagy utána. A “belső béke 28 lépcsőfokának” is szoktam hívni, ami azt hiszem, elég beszédes.

Jártál már itt? Veled vajon mit tenne az a 28 lépcsőfok?
Ha Rómába vezet az utad - vallási állásponttól függetlenül - ajánlom Neked is, hogy tégy itt egy szakrális kitérőt.

•

Rome is a place of pilgrimage in a number of different ways.
Today, the spotlight is on spirituality.

The skyline of the Italian capital is embroidered with countless basilicas and churches, and the soles of nuns' shoes embalm the streets with peace.
But among the many holy knots, today I brought one that had a great impact on me personally, and has had a strong influence ever since.

📍Scala Santa (Holy Stairs)

Another ancient flight of 28 steps that is a rival to the Spanish Steps in terms of fame and attracts around 2 million visitors a year. The soles of your shoes cannot touch them, you can only climb them on your knees.

I have visited it several times (mostly when I experienced difficulties) because something "magical" always happened. I also call it the "28 steps to inner peace", which I think is quite meaningful.

Have you ever been here before? If not, what do you think these 28 steps would do for you?
If your journey leads to Rome - regardless of your religious position - I recommend that you make a holy detour here.

10/12/2023

Az olaszban a ‘kedves’ és az ‘ember’ szavak ugyanarról a tőről fakadnak.
Tehát ezen a simogató neolatin nyelven ha a ‘gent’ szótőhöz egy ‘e’ magánhangzót teszünk (gente), “ember” lesz a szó jelentése, ha pedig az ‘ile’ betűsorral folytatjuk (gentile), azt értjük alatta, hogy “kedves”. Véletlen lenne?

gen-te
gent-ile

Az egymással való bánásmódra emlékeztetett az olasz nyelv advent második vasárnapján.

gente gentile

Legyünk egymással kedvesek, emberségesek. És hogy mi is a kedvesség? E ‘kétlábú tollatlan állat’ elsődleges üzemanyaga.
“Figyelek Rád.” “Számíthatsz rám.” “Itt vagyok Neked.”(…)

Hoztam néhány példát rá, hogy hogyan mutatja ki a kedvességét Róma, hányféleképpen simogathat minket (sajnos 10 képkocka a limit.)

🕯️🕯️

In Italian, the words “kind” and “person” come from the same root.
So in this caressing neo-Latin language, if we add an ‘e’ vowel to the verb ‘gent’ (gente), the word means ‘man’, and if we add the letter ‘ile’ (gentile), we mean ‘kind’. Could this be a coincidence?

It was a reminder to me of the Italian way of greeting one another on the second Sunday of Advent.

Let’s be kind and human towards one another. And what is kindness? For this bipedal species, it is its main fuel, the fuller the tank, the rounder the world.

I have given you a few examples of how Rome shows its kindness, of the many ways in which it can caress us (unfortunately the limit is 10 pictures).

21/11/2023

Tudtátok-e, hogy Rómában igazából nem is egy, hanem két Colosseum is van? Az ikon, a jó öreg, a közismert és egy másik, egy modern példány. Ma ez a bejegyzés a fiatalabbikról emlékezik meg.

Az EUR negyedben járunk és bár a közeg maga is modern, befordulva a Viale della Civiltà del Lavoro-ra mégis szembetűnik egy épület, ami mellett nehéz közömbösen elsétálni. Ez az Palazzo della Civiltà Italiana (az Olasz Civilizáció Palotája) vagy másik nevén “Colosseo Quadrato” („Négyzetes Colosseum” ), amely a modernitás és az olasz fasiszta építészet szimbóluma Rómában.

A teljes bejegyzést itt találod:
https://terrapoetica.com/colosseo-quadrato/

05/11/2023

Lakozik a világban egy láthatatlan, emberfeletti erő, amivel mindannyian találkozhattunk már. Többnyire akkor vesszük észre, amikor a mindennapi közegünktől eltérő helyre látogatunk.
A latin így nevezi ezt a minőséget: 'genius loci', magyarul pedig a 'hely szellemeként' szoktunk rá hivatkozni (olaszul 'lo spirito
del luogo'). Amikor tehát valahová elutazunk, alapvetően vele találkozunk.

A mai megálló nem egy konkrét helyszín, hanem hangulatok gyűjteménye olyan pillanatokról, amikor Róma szelleme az én vállamra szállt. Ilyen és ehhez hasonló momentumokra Te is rátalálhatsz, különlegességük, hogy mindenkinek más formát öltenek, hiszen a találkozás a genius loci-val egyedi élmény.

A tömegturizmus dübörgése sokszor nehézzé teszi észrevenni ezt a csendes szépséget. Ám, ha úton vagy, légy résen és
figyelj, biztos vagyok benne, hogy majd a Te válladra is leszáll…

23/10/2023

Kevesebb stabilabb dolgot ismerek, mint a Ponte Fabricio, ami már 2095 éve ível át rendületlenül Rómában a Tevere folyón.

Hány cipőtalp szelte át, hány évszázad vonult át rajta, hány eső mosta már le és még mennyi követi majd. Igazi antik darab, ami bőven kiállta az idő próbáját.

Nemes feladatot tölt be, hiszen ez a híd köti össze a szárazföldet Róma leghíresebb szigetével, az Isola Tiberina-val, ami olyan varázslatos, hogy ami ott megesik, talán meg sem történik, de ha mégis, az olyan lesz, amit elmesélni nem lehet. Próbáljátok ki egyszer.

Az öreg Fabricio-t Ponte dei Quattro Capi (A négy fej hídja) néven is ismerjük, ami a restaurálásának legendáját rejti magában. A történet a kései 16. századra nyúlik vissza, amikor is négy építész dolgozott a híd felújításán, akik azonban "négy különböző égtáj felé néztek", annyira nem értettek egyet. Ennek állít ma emléket a híd ívén trónoló négyfejű szobor, aminek látványa szinte visszarepít minket az időben.

Annyi mindenben meg lehet találni a stabilitást.....egy érzésben..egy kerek ízben..egy otthont adó helyben..egy személyben..egy szenvedélyben
De ha minden kötél szakad, itt van nekünk a Ponte Fabricio.

17/10/2023

Apró zuhatagok és a fenséges nagyság

A mai történet a vízről szól. A vízről, ami tudja az irányát és bármi is történik vele útközben, célba ér. A vízről, ami tisztít, szállít, táplál, életben tart és nem mellesleg Róma életében is megkerülhetetlen.

Az örök város monumentalitását mondhatni “fellazítják” a lépten-nyomon felbukkanó apró zuhatagok - szökőkutak -, a fürdők, a Tiberis és a mélyben csörgedező, kevésbé szem előtt lévő acquedotto-k (vízhálózatok). Ez a két minőség ölelkezik egymással és pengeti a húrokat a szívünkön, amikor az ősi városfal által körülvett centro storico-ban járunk.

Városnéző sétáimon elkerülhetetlenül a szökőkutakra is terelődik a szó és gyakran kapom meg a kérdést, hogy van-e kedvencem. Természetesen sok kedves helyem van, amelyek közül nehéz egyet kiemelni, de ma hadd adjak egyiküknek mégis reflektorfényt: ez a Fontana dell'Acqua Paola.

Nem véletlenül kapja ma ő ezt a hasábot, hiszen fontos az, amit jelképez és az is, ahol találjuk.
A paolai szökőkút 1614-ben készült el és tulajdonképpen ott találjuk, ahol a víz útja véget ér. Nem kevesebb, mint a célbaérés diadalát megörökítő záróobjektum, hiszen a Trastevere városrész vízellátásáért felelős vízvezeték végén pompázik. A kút elhelyezkedése már önmagában figyelmet kér: fenséges csobogása páratlan látvánnyal párosul. A város úgy viselkedik itt, mint egy négylábú kandúr, amely megszelídülve elterül előttünk és a szemünkkel kedvünkre simogathatjuk.

Van egy ide kötődő rituálém: néha napfelkeltéért, máskor naplementéért, vagy csak egy lassú reggeliért szoktam felmászni ide. Előttem a város, mögöttem a víz erejének és diadalának pillanatai.
Mi az, ami itt történik az emberrel? Azt érezheti: nagyot kell álmodnia és van hozzá hátszele is.

•
A kút története sokkal mélyebbre nyúlik vissza, egészen 109-ig. Ha érdekel milyen egyéb mítoszok és legendák lengik körül a kutat, olvasd el a hosszabb bejegyzést a blogon.
https://terrapoetica.com/roma-citta-dellacqua-a-viz-varosa/

13/10/2023

📍A Virágok mezejének története - ugyanis ezt jelenti a Campo de’Fiori - összefonódik a szóbeszéd és az igazság fogalmakkal.

Mint ahogy egy réten a dongók a virágporért sziromról sziromra szállnak, a piacon a vevő hasonlóan libben kofáról kofára friss alapanyagokért. Persze nem vagyunk naivak, tudjuk jól, egyes vásárok alkalmával nem csak az áru cserél gazdát, de sokszor a pletykák is. És tulajdonképpen milyen felszabadító belegondolni, hogy a téren, ahol hajdanán Giordano Bruno az életével felelt kimondott szavaiért, megfogalmazott gondolataiért, ma milyen szépen árad a szó anélkül, hogy akadályba ütközne. Nekem ezért ez a tér a szabad szó jelképe és egyúttal ünnepének helye is.

🗝 Az állomás üzenete: mondd el a világnak, amiről azt gondolod, hallania a kell!

10/10/2023

Nem ismerek Rómán kívül még egy olyan helyet, ahol az embereknek eszükbe jutott nevet adni a macskaköveknek. Hiszitek vagy sem, a rómaiak így becézik a bazaltkockaköveket: “sampietrini”. Az elnevezés gyűjtőfogalom, a várost borító összes darab együttes neve, eredetét tekintve ez az aranyos szófordulat a Szent Péter térről "kanyarodott ki", amit centiről centire macskakő borít.
Azt gondolom, mindennek, aminek nevet adnak, lelke van. És néha arról ábrándozom, ha a macskaköveknek nem csak lelke, de szája is lenne, mennyi mindent tudnának mesélni azokról az évszázadokról, amelyek átvonultak rajtuk. Ám az is lehetséges,hogy a sampietrini-k nem véletlenül hallgatnak, mert olyan titkok őrzői ők, amelyek súlyát nem bírnánk el.
Mindenesetre ha a kockakövek nem is beszélnek, a centro storico megannyi épülete, tornya, tere és szobra... bizony mesélnek nekünk, feltéve ha jól figyelünk. A repedésekből, az utcatáblákból, a festmények ecsetvonásaiból, az égbe csókoló obeliszkekből nem csak egyszerűen letűnt korszakok elevenednek meg, de emberi történetek, kanyargó életutak, belső vívódások, viharos szerelmek is, amelyekben magunkra ismerhetünk.
A Szent Euszták bazilikája tetején pompázó szarvasgím szobra például annak állít emléket, ahogy egy ember Traianus császár idején a saját belső hangját követte, majd rátalált a hivatására. Hiába tűnik Traianus 98-tól 117-ig tartó uralkodása távolinak, mégsem olyan messzi történet ez, ha belegondolunk, hogy az útkeresés és bolyongás mennyire ismerős fogalmak sokszor számunkra is.
Ismered Szent Euszták legendáját? Egy kávé mellé jó kísérő. Olvasd el a blogon. ☕️
https://terrapoetica.com/roma-csodaszarvasa/

20/09/2023

Találd meg az utad és indulj el rajta.
Olvasd el a Terra Poetica kanyargós útját ebben a lendületes interjúban. 🌞

Hype and Hyper

12/09/2023

Róma erejét és intenzitását leginkább egy szenvedélyesen ölelő karként tudnám leírni. Magához bilincseli az embert, nehéz a hatóköréből kikerülni, és nem is nagyon akaródzik. Röviden: nagy, elsöprő szerelem, intenzív érzelmi keverék.
Városnéző sétáim során az egymás mellett lüktető bő háromezer éves történelem monumentalitásán túl egy egészen személyes, érzékletes útvonalon szeretnélek végigkísérni, ami sokkal mélyebb és maradandóbb élményt ad, mint egy tematikus városnézés.
Rengeteget bolyongtam a városban, hagytam magam újra meghódítani. Aztán a nyári hónapok alatt egyszer csak megszületett egy közel húsz állomásból álló különleges útvonal, amibe még Szerb Antal Utas és holdvilág című remekműve is belefonódott.

Itt az oldalon epizódokat fogok felvillantani ebből az útirajzból, megmutatom néhány állomását, ahol mindannyian kicsit elidőzhetünk. A hozzám sétára jelentkezőknek pedig egészen tágra nyílik ez a más, mélyebb Róma, amiben biztonságosan elmerülhetnek, miközben észrevétlenül egy belső utazás részeseivé is válnak.

Az első két állomásról ma hull le a lepel:
📍 Basilica di Sant’Agostino
📍 Vicolo della Volpe

Gyertek velem! Andiamo!

Indirizzo

Rome
00183

Sito Web

https://terrapoetica.com/

Notifiche

Lasciando la tua email puoi essere il primo a sapere quando Terra Poetica pubblica notizie e promozioni. Il tuo indirizzo email non verrà utilizzato per nessun altro scopo e potrai annullare l'iscrizione in qualsiasi momento.

Contatta L'azienda

Invia un messaggio a Terra Poetica:

Video

Édes zarándokhelyek. Mandulafenyők. Spalettás ablakok.Lassuló idő. Macskakövek. “Otthon-érzés”. Töltődés.Közösségi élmény. Finomságok. Róma ölelése. - ez az Édes Róma. Az áprilisi út nagyon gyorsan BETELT, márciusra várjuk még az UTOLSÓ útitársainkat. Talán éppen Téged? 🌞🛵

Kezdjük valami olyasmivel, amit mindannyian ismerünk. De tényleg ismerjük? Menjünk ma a Trevi-kút csobogása után… ⛲️ #trevi

Róma. Négy betű. Minden nyelven értik. A neolatin nyelvekben ha visszafelé olvasod, szerelem. A több, mint háromezer év történetén túl van itt valami láthatatlan, kézzel nem megfogható is. Erről szeretnék mesélni ebben a sorozatban. Hogy miről? Arról, hogy mennyi megnyilvánulása is lehet az emberek hitének az örök városban. Szerintem tanulságok utazás lesz. Ha van kedved, vállj Te is zarándokká velem. 🌞

A Nap tánca az égbolton egyszerre maga a kezdet és az elmúlás. Hiszen, miként az első sugarai érintik a kékséget, majd az utolsók elégnek a horizont csíkjában, minden benne van ebben a mozdulatsorban. Úgyhogy itt hagyom emlékeztetőül ezt a hullámzó napfény-sávot, ami lehet a hajnalé vagy a lenyugvó napkorongé. Mindenki annak tekintse, amire inkább szüksége van, amilyen lépés előtt áll: nyitás vagy összegzés… 🤍

Arany óra - ora d’oro Néha csak egy picit állj meg mielőtt továbbindulnál és csodáld meg az életet.

Megismernél egy országot? Kezdd az ízeivel, azok majd rávezetnek az útra, ami egyenesen a helyiekhez visz. Hiszen a gasztronómia szavak nélkül kommunikál és nem tud hazudni, viszont összekapcsol azokkal, akik tradíciója a tányérodra kerül. Itt éppen az egyik legkedvesebb gasztro-élményemet mutatom a csizmáról: milyen lenne a tányér ahol felsorakoznak Olaszország ízei? Pont ilyen. 🤍🇮🇹

Fél percre Rómába csöppenni, avagy bepillantás a városnéző szeánszaimba… ✨🌞 Gyere velem!

Hol kezdődnek a városnéző sétáim? Ott, ahol mások befejeződnek. Tapasztalataim szerint az idelátogatók többsége nem arra kíváncsi, ami az útikönyvekből is könnyedén kiolvasható, hanem azokra a részletekre és finomságokra, amelyekre már nem térnek ki az irodalmak. Római lakosként a saját tapasztalataimból dolgozom és így kísérem az ide látogatókat, Téged, hogy úgy lásd ezt a várost, amilyen igazán. • Ha úgy érzed, ez a program Neked szól és készen állsz letérni a turisták kitaposott ösvényeiről, valamint érdekel, mi van a Dolce vita függönye mögött, keress az elérhetőségeim valamelyikén. ✨ Where do my walking tours start? Where others finish. In my experience, the majority of people who come to this area don’t want the easy stuff in the guidebooks, but the details and intricacies that the guidebooks don’t cover. As a resident of Rome, I work from my own experience. I accompany visitors here, you, to see this city as it is. • If you think this program is for you, if you are ready to get off the beaten track, and if you are interested in what goes on behind the curtain of the Dolce Vita, please contact me. ✨