09/02/2025
Sziasztok!
Egy hosszú, személyes poszt következik:
Bár régen jelentkeztem már be, egy pár mondatban megosztom veletek az elmúlt bő egy hónap történéseit.
Azt talán észrevettétek, hogy itt a magánéletemről nagyon keveset osztok meg veletek. Ennek két oka is van. Egyik az, hogy ez egy mexikói utazási oldal, másik pedig, hogy nem szeretem kiteregetni a magánéletem a közösségi médiában. Akik eljöttök Mexikóba és részt vesztek egy-két kirándulásomon, személyesen azért sokat megtudhattok rólam. Persze a privát utazásaimról szoktam néha posztolni, mert tudom, hogy ezeket szívesen fogadjátok, még akkor is, ha nem Mexikóról van szó. ☺️
Ezért tőlem teljesen váratlanul láthattatok egy Facebook sztorit január közepén, amikor is kiírtam, hogy beteg vagyok és egy kis türelmet kérek mindenkitől. Napokig 40 fokos lázzal feküdtem és 10 teljes napig képtelen voltam dolgozni. Azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy ennyire beteg még sosem voltam. Annyi e-mailt és egyéb üzenetet kaptam aznap, hogy muszáj volt jeleznem, hogy az egészségügyi állapotom miatt nem tudok sajnos reagálni nagyon sok mindenre. Voltak páran, akik úgy hívtak fel, hogy láttam, hogy beteg vagy, sajnálom, de ezt és ezt el tudnád intézni?
Egy picit mesélek nektek a munkámról és a napjaimról a szezonban, hiszen a legtöbben ebbe nem láttok bele.
Az idei szezont teljesen egyedül csinálom. Miből is áll a munkám? A szezonban szinte minden nap a kirándulokat viszem. A fizikai és mentális egészségem érdekében pár hónapja úgy döntöttem, hogy bevezetek heti egy szabadnapot, amikor egy picit tudok töltődni, ügyeket intézni, üzenetekre válaszolni. Hogy ezt mennyire tudom tartani? Maradjunk annyiban, hogy dolgozom rajta 😅
Általánosságban 4 óra körül kelek minden nap, ilyenkor megnézem a napi üzeneteket, a legfontosabbakra megpróbálok válaszolni, de erre általában hajnalban csak 15 percet tudok szánni. Ellenőrzöm a sofőrt, hogy elindult-e, majd én is indulok a kirándulásra. Egész nap idegenvezetek, majd általában este 6-8 között haza érek. Ilyenkor neki állok az egyéb teendőknek. Elmegyek pénzt váltani, majd boltba, hogy megvegyem az italokat a kirándulásokra. Pár e-mailre és egyéb üzenetre szintén válaszolok. Sajnos se időm, se energiám nincs mindet megválaszolni. Mellette a körutakat szervezem, foglalom, ami rengeteg időt igényel. Írtok iMessagen, Instán, a privát Messengeremen, a céges Messenger felületen, Whatsappon és Viberen is. Képtelen vagyok mindet kezelni, egyszerűen az üzenetek nagy része “elvész”, mert a nap végére már arra sem emlékszem, hogy ki hol írt. És ilyenkor jönnek pár embertől a “kedves” üzenetek. A “miért nem tudsz már válaszolni?”, “a minimum az lenne, hogy visszajelzel” és tudnám még egy darabig sorolni. Tudjátok megértem őket is, hiszen készülnek egy messzi nyaralásra és azt hiszik, hogy egész nap a gép előtt ülök. A stílusukat persze nem tudom megérteni, sem elfogadni. Szóval ha ignorálok valakit egy ilyen üzenet után, az ne csodálkozzon. Ezek mind rosszul esnek, de azért is születik most meg ez a bejegyzés, hátha páran elolvassátok és egy pici empátia is szorul majd az üzenetekbe. Mert bár szolgáltatok és úgymond én vagyok értetek, de én is emberből vagyok, nem tudok mindig robot üzemmódban dolgozni.
Ehhez még hozzájön az is, hogy amikor napközben a kirándulásokon nyomkodom a telefont (nyilván nem idegenvezetés közben), akkor egy-két üzenetre válaszolok, megrendelem a következő napokra a buszokat, hajókat, foglalásokat adok le vagy éppen a napi reptéri transzfereket próbálom koordinálni. Ne értsetek félre, ez nem egy panaszkodó poszt. Ezeket csak azért írom le, mert nyilván a munkám ezen részébe nem láttok bele.
Van egy-két olyan üzenet, egy-két olyan telefonhívás, ami után kicsit le kell magam nyugtatnom. És ez a második olyan szezonom, amikor elgondolkodom azon, hogy akarom-e én ezt tovább csinálni. Direkt nem írom, hogy ezt a munkát, mert ez a hivatásom, a hobbim. Ebben a cégben benne van a szívem, a lelkem, minden tudásom és én magam is teljes egészében. De néha elbizonytalanodom, hogy van-e értelme ezt még így csinálni. Van egy közhely, miszerint minden rossz után valami jó jön. Ez azt mondhatom, hogy valóban így van. Amikor ennyire el vagyok keseredve, akkor a sors olyan utasokat sodor az életembe, akikért megéri minden nap hajnalban felkelni. Akik fülig érő szájjal mosolyognak a kirándulásokon, akik megköszönnek és értékelnek mindent, akik a végén odajönnek és azt mondják, hogy ez volt életük nyaralása, vagy akiknek a könnye is kifolyik, amikor az utolsó kirándulásnál elbúcsúzunk. Ti vagytok azok, akikért minden hajnalban van értelme felkelni! Akik miatt ezt az egészet csinálom! Akik elmennek Afrikába és még ott is eszükbe jutok, névre szóló szuvenírt csináltatnak nekem! Na ilyenkor folyik ki az én könnyem is az örömtől! ❤️ Ezeket a gesztusokat és szavakat hálásan köszönöm Nektek! 🥰
Akik ezt olvassátok leendő utasok, titeket arra kérlek, hogy az érkezések előtti kommunikációt szűkítsük le az e-mailekre és a Whatsapp üzenetekre. A többi médiumban egyszerűen képtelen vagyok követni a dolgokat. Kedves utazási irodában dolgozók! Tőletek pedig azt kérem, hogy picit legyetek empatikusabbak. Ti többen dolgoztok egy irodában, több emberre oszlik el a munkátok. Legyetek egy kicsit türelmesebbek, írjatok rám újra normális hangnemben, hogy lehet, hogy elfelejtettem, amit kértetek, de várjátok a válaszom. Ezeket a figyelmeztető üzeneteket kifejezetten meg is szoktam köszönni, mert legtöbbször tényleg elfelejtem a dolgokat, ha nem válaszolok. Nektek továbbra is fenntartom azt, hogy nyugodtan csörögjetek rám, ha elöttetek ül az utas és hirtelen tanácsra vagy segítségre van szükségetek.
Páran már megkérdeztétek, hogy az év 12 hónapjából 6 hónapban, vagyis a főszezonban, hogy van egyáltalán magánéletem. Őszintén? Alig van magánéletem! Tényleg próbálkozom, próbálom tartani a személyes kapcsolatot az itteni barátokkal, telefonon az otthoniakkal, de sajnos van, hogy hónapokig ezt nem tudom megtenni. (De ti már úgy is jól ismertek, tudjátok, hogy majd nyár elején „visszatérek” 😅) Itt van az Édesanyám éppen, aki rengeteget segít, aki otthont teremt számomra, de akinek még azzal sem tudom ezt a sok mindent meghálálni, hogy elegendő időt tudjak Vele eltölteni.
Vannak olyan napjaim, amikor hulla vagyok este a kirándulás után, lefekszem a kanapéra és azt mondom, hogy csak azért sem nyúlok a telefonhoz vagy a laptophoz. Most pedig pihenek! Ilyenkor általában már fél 9 -9-kor elalszom, majd hajnali 2-től fent vagyok, mert azon kattogok, hogy milyen lelkiismeretfurdalásom van, hogy semmilyen üzenettel vagy utassal nem foglalkoztam aznap este. Na szóval ennyit a magánéletemről 😅
Összefoglalva ezzel a poszttal egy kis betekintést szerettem volna nektek adni a munka napjaimba. Tudjátok, csak akinek inge, az vegye magára a dolgokat! Akik pedig a pozitív hangulatot és energiát hozzák, azoknak itt is hálás köszönetem ezért! Szép vasárnapot mindenkinek! 😘
Fakultatív kirándulások és körutak szervezése Mexikóban magyar nyelven
