01/07/2025
NAGYON VADON - A YELLOWSTONE ÉLMÉNYEINK FOLYTATÓDNAK….
Az álom téli kalandunk fő célja a vadvilág volt. A vadlesre ez az időszak a legideálisabb, nem csak azért, mert sokkal könnyebb meglátni a vadakat a fehér hótakarón, hanem azért is, mert a mínusz 10-30 fokban az állatok is összetartanak, sokkal nagyobb létszámúak a csoportosulások.
A téli hónapokban jó nagy kerülővel, kb 4 óra alatt tudtunk átjutni a Yellowstone északi részébe. Utunk hegyeken, völgyeken át vezetett, több megállóval, hiszen úton útfélen legelésztek a vadak, mint villásfarkú antilopok, fehérfarkú szarvasok és őzek, sőt a legnagyszerűbb élményünk is útközben történt, még kora reggel: első találkozásunk a prérifarkasokkal. Egy szerencsétlenül járt patás lába beakadt egy kerítésbe és a prérifarkasok és dögevő madarak tápláléka lett. Szerencsére a kivégzés pillanatát nem láttuk…
Dél körül érkeztünk meg, ahol újabb csodás szállás várt ránk a Yellowstone folyó közvetlen partján, a nemzeti park bejáratától csupán 5 percre. Még nem tudtuk elfoglalni házikónkat, így hát irány a Lamar Valley.
Az itt töltött 4 napunkat olyannyira sikerült kimaxolnunk, hogy meglehetősen alvás deficitesek lettünk 😊 Mert hát a vadak korán, napfelkelte előtt kezdik napi aktivitásukat, mi pedig nem szerettünk volna semmi izgalomról lemaradni.
A Yellowstone vidéke télen igazi zord vadonná válik. Hiába az időjárás előrejelzés, az csak a városokat mutatja, bár őszintén szólva, ott sem igazán sikerült az előrejelzés😊 Ahogy haladtunk egyre mélyebben a parkba, úgy változott az időjárás, szinte egyik pillanatról a másikra. Induláskor még hó sem volt az úton, de a park mélyére érve már nagy pelyhekben és intenzíven esett. Mire visszaindultunk már vastag hópaplan borította a tájat. Az út eltakarítást itt felsőfokon művelik. Már hajnali 5 órakor le volt tolva az útról a hó, oda-vissza folyamatosan mentek a hótolók, a legdurvább szerpentineken kavicsokkal felszórva, ugyanis ez az egyetlen út, ami két települést összeköt, és sok ember ingázik nap mint nap. Hát én tuti idegroncs lennék, ha ezt az utat minden nap végig kéne járnom télen. Ezen a vidéken ha tél, van, akkor brutal tél van. Szegecses gumik az autókon, hólánc, nem csak az autókon, de a bakancsokon is jégjáró “kiegészítő”, hósétáló lábbeli…
Amikor a Férjemmel kettesben utazunk, hogy felfedezzünk új desztinációkat, nálunk nincs túra extrém élmény nélkül. Mi aztán mindenhova megyünk, mászunk, mert irtó kalandvágy van bennünk.
A délutáni túránkon rögtön megtapasztaltuk az időjárás kiszámíthatatlnaságát. De milyen jól tettük, hogy még aznap kimentünk és végig jártuk az utat! 10-15%-os brutál szerpentinek, egyik a másik után, alattunk olyan szakadék, hogy még lenézni is félelmetes volt, és szalagkorlát csak hébe hóba volt. Ezeken az utakon nem csak felmenni, de lejönni sem egyszerű és nem lehet akármilyen autóval. És ha mindez még sikerül is, itt jön az, hogy off-road tapasztalat bizony jó ha van. A nagy mennyiségben lehullott hó alatt jégpáncél borította az egész utat. Hamar jött a baj, rövid időn belül két autót is láttunk az árokban. Kiszálltunk segíteni, és megtudtuk, hogy előttünk 15 autó szintén a domboldalakba, fák közé csúszva…. És mindez korom sötétben. A Férjem persze a jég hátán is megél, gyorsan cselekedett, leengedte a dzsipünk kerekeit, gyök kettővel araszoltunk végig a völgyben, és szép lassan, kora estére egyben, épségben a szállásunkra értünk. Jó nagyot aludtunk és hajnali 3 órakor ismét nekivágtunk, hogy találkozhassunk az áhított szürkefarkasokkal. Tudom, most mindenki azt mondja, nem vagyunk normálisak, de nem csak mi vagyunk ám ilyen őrültek. Mire a felkelő nap picit megvilágította a tájat, jó páran álltunk a domboldalban, távcsővel, spektívvel, kamerákkal. Kb. 30 méterrel előttünk a patak túloldalán előző napon az egyik farkasfalka elkapott egy szarvast és hajnalban visszajöttek újra lakmározni. Mire kivilágosodott a szürkefarkasok már jól laktak és kb 500 méterrel a tett helyszínétől sikerült őket megpillantanunk, de így is piszok szerencsésnek érezzük magunkat, mert több helyitől hallottuk, hogy ők még sose látták a farkasokat. Szóval boldogság😊
Micsoda nap kezdés!
Prérifarkasok, bölények, ragadozó és dögevő madarak, ludak, szarvasok és bámulatosan szép táj. Igazi vad, kietlen, vadregényes táj, ahol a természet az úr! Szinte alig találkoztunk emberekkel. Imádtuk minden pillanatát.
Vadles élményeinket még kiegészítettük egy szépséges teraszos hőforrással, ami egy igazi meleg színfolt volt a hófehér vidéken.
Köszönöm, hogy elolvastátok élménybeszámolómat!
Ha pedig szeretnétek hasonló élményekkel gazdagodni, keressetek bizalommal! Örömmel megszervezem álmaitok kalandját :-)
Legyen szép napotok!
Kata